A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Benkő László: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen II.
BENKŐ LÁSZLÓ NÉPI SZÍNJÁTSZÓK, MŰKEDVELŐ SZÍNTÁRSULATOK, DIÁKSZÍNPADOK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN II. Polgári műkedvelő színjátszás Hódmezővásárhelyen Városi olvasókörök, társaskörök, egyletek színjátszása A helyi műkedvelő színtársulatok életéből, számtalan és gazdag előadásaiból csak kiragadott példákat lehet adni az elmúlt, mintegy kettőszáz évből. Majd minden kül- és belterületi olvasókör, városi egylet, társaskör stb. rendelkezett saját műkedvelő színtársulattal, melyek hosszabb-rövidebb ideig működtek a városban. Vásárhely polgárságának minden rétegében akadtak műkedvelő színjátszók, a felső értelmiségtől, az iparos- és gazdatársadalmon át a különböző munkásegyesületekig. A polgári házaknál már a reformkor óta divat volt az otthoni, vasárnap délutáni vendégeskedések alkalmával, a polgárleányok (ritkábban a fiúk) között a versek, monológok vagy két-három szereplős jelenetek előadása (zongora vagy más hangszer mellett). A fiatal Juhász Gyula egyik vásárhelyi vendégeskedésekor mutatják be polgári háznál, a későbbi költő első színdarab próbálkozását: „A Kristó-lányok és vásárhelyi barátaik játsszák [A gonosz mostoha című darabot] az udvarban rögtönzött színpadon, s mikor a tízperces darab véget ér, a nyilvánosságtól rettegő, visszahúzódó szerzőt csak hosszas keresés után tudja a tapsoló, lelkes és kedélyes vendégsereg előhúzni - a kocsiszínből, egy kocsi alól...”1 Az a fiatal, aki az otthoni irodalmi ünnepélyen kisebb sikert ért el, előbb-utóbb iskolai, vagy valamelyik műkedvelő színkörbe merészkedett. Fordított indíttatásra is találunk számtalan példát, amikor a kissé bátortalan diák az iskolai szereplésnek, közösség előtti megnyilvánulásnak köszönhetően válik lelkes versmondóvá, vagy műkedvelővé. Szinte a reformkori első műkedvelők fellépésétől a kiegyezés utáni polgárosodással fellendülő helyi színjátszással egy idős ezek jótékonykodása és - részbeni - önfenntartása. Sorra alakultak a városban a különböző műkedvelő szín- társulatok, melyek nagy lendülettel és alkotókedvvel láttak neki a színi-próbáknak: „...serdülő ifjak és kisasszonykákból alakult legutóbb városunkban egy színjátszó műkedvelő társaság s bár sem alapszabály, sem egyéb kapocs nem köti egybe őket, működésük, amint látszik, mégis egészen odaadóan és nagy arányokban nyilvánul. ...<az állandó színház alap javára> rendeztek sikerült színielőadást. ”2 Később a társulat gyarapszik, újabb és űjabb darabokat állítanak színpadra: „A műkedvelő színtársulat köréből vesszük azon örvendetes hírt, hogy nemsokára a közönség elé 1 PÉTER László: Juhász Gyula és Vásárhely = Vásárhelyi Szó, 1956. márc. 28. 2 Vásárhely és Vidéke (a továbbiakban VV), 1893. szept. 7. 2 133
