A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Benkő László: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen II.
szándékozik lépni s nemcsak új tagokkal szaporodva mutatja be magát, hanem erőben is megerősödve. Értesülésünk úgy szól, hogy még november hóban színrehozzák...[a legújabb] népszínművet, melynek szerepei is már jobbadán ki vannak osztva s a tanulás szorgalmasan foly. A darabban előforduló énekrészeket a műkedvelők zenetársasága fogja zenével kísérni. ”3 Ebben az időben már több helyen tartanak nagyobb közönség előtt téli (fedett, fűtött) helyen vándor társulatok és helyi műkedvelő színészek előadásokat. A régi Fekete Sas emeleti „szállájában”, az az a bálterem színpadán, ahová kezdetben a közönség maga vitte a székeket is. A mai Posta épülete helyén álló, ún. Plavetz- házban is tartottak előadásokat kisebb számú közönség előtt, a régi Kaszinóban, valamint az Iparegylet Lánc utcai székházában, ahol szintén volt színpad is. Az Erzsébet-ligeti szabadtéri „régi nyári deszkaszínpad” csak a Hód-tava lecsapolása után, a liget kiépítése körül létesül, az 1870-es években. Korábban fönnálló szabadtéri színpadiok)ról nincsenek följegyzések. Az igazi föllendülést a - nagy helyi összefogásnak köszönhető - Nyári Színkör fölépülése hozta meg a helyi műkedvelő színjátszás számára is. A szegedi Nagyszínházba az algyői vasúti híd megépítése után vált divattá átjárni a módosabb polgári réteg körében. A helyi iskolai- és műkedvelő színjátszás már a legkorábbi időktől nem csak a helyi társadalom számára nevel szereplőket, hanem erőteljes a kirajzás is ezen a területen. Figyelemre méltó, hogy az 1800-as évek második felétől napjainkig több mint száz, Vásárhelyen született későbbi színészről, vagy itthon játszó, jelentős műkedvelő nőről és férfiról maradtak fönn adataink [1. a tanulmány végén]. Ugyanakkor a városba kerülő mérnök, tanár, hivatalnok, de a mesteremberek között is szép számmal találunk a közszereplés, a színpad iránt vonzalmat érzőket. Osváth László, vásárhelyi diák-, műkedvelő-, majd hivatásos színész így beszélt erről: „Hódmezővásárhelyen mindig nagyon erős volt a színjátszás, a műkedvelő színjátszás is. Nagyon neves személyiségek áldozták az idejüket arra, hogy színházat játszanak. ”4 A városban fellépő műkedvelő társulatok igyekeztek kiszolgálni, de befolyásolni is polgári nézőik ízlését. Természetesen legtöbbet népszínművel, vígjátékkal, operettel és zenés darabbal léptek a vásárhelyi közönség elé. Az 1900-as évektől föltűnik a kabaré, a bohózat, majd az igényesebb színdarabok, a drámák is a helyi társulatok színmükínálatában. Az országosan játszott színműírók (Petőfi, Gárdonyi, Herczeg, Tóth Ede, Sík Sándor és mások) darabjai mellett, jó néhány helyi szerzőtől is játszanak a műkedvelők. Már a reformkor hevületében fölbukkannak helyi szerzők és fordítók, akiknek darabjait helyben be is mutatják. Ilyenek: Vörös Mátyás táblabíró, akinek A nyoszolyólány, avagy fakard című három felvonásos vígjátékát 1835-ben mutatják 3 VV, 1893. okt. 29. 2. 4 OSVÁTH László: Kötődés. Hódmezővásárhely, 2011. 325. 134
