A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)

Tanulmányok - Béres Dezső: Bűnösök és férfiak

elébb soroltak ellenjelölt nélkül egyhangú választással nyertek bizalmat. Rendőr- kapitány az addig alkapitány Póka László lett.13

Paraszt Párizs. Ködbe vész, hogy mikor, ki vont először analógiát Hódmezővásárhely és a francia főváros között. Míg az eredeti fin de siecle, a francia századvég Párizs erkölcsi csődje, ziláltsága, elsősorban az irodalom és a művészet más területein az irányok összevisszaságával, dekadenciával, és szabálytiprást jelentett kétségbeesett «világ vége» hangulattal, és időhatározóból módosult állapothatározó fogalommá Toulouse-Lautrec litografált kánkántáncosnőivel egyetemben, addig, mint alább látni fogjuk, ugyanez nem mondható el a nagy kiterjedésű magyar alföldi városról. Az alaposak Bródy Sándor Jáger Mariról írt cikkével hozzák összefüggésbe, ám figyelmen kívül hagyják, hogy a városról 1896-ban szerzett benyomásait írta le tizenhárom évvel később a „borzasztóan tüneményes asszonyság” okán, és szövegkörnyezetében a kifejezés előtt ott áll, hogy „úgynevezettTehát elterjedt, másodlagos alkalmi jelentéssel bíró lexéma, ami nem az ő leleménye. A még alaposabbaknak Ady Endre és Gonda József folyóirata jut eszébe, de ők is figyelmen kívül hagyják, hogy a költő, bár megszelídíti a pejoratív jelzőt, általánosan „budapesti skriblerek”-ről ír. Igazolásra váró feltételezés, hogy magától Tornyai Jánostól eredhet, ő Párizsból 1896 tavaszán hazajött, mert tanulmányútján szülővárosa tovább támogatni nem tudta. Megélhetésből Pesten maradt, részt vállalt egy körkép közel háromszáz mellékalakjának megfestésében, közben néha írótollat is ragadott, de el is mondhatta véleményét szülővárosáról, e jelzőt használva, és nem csak Pesten, de otthon is, akár az új század hajnalán, február 10-én, a Gazdasági Egyletben. Ennek szövege, ha nem is szó szerint, de neve alatt a helyi sajtóban megjelent, de az inkriminált jelző nélkül. Ami nála kedveskedő szófordulat, fonákjára fordult amott, nem úgy élt tovább, ahogyan eredetileg elhangzott. Ekkorra már Jáger Marin kívül pellengérre állíttatott Szántó Kovács János is, Nyizsnyay Gusztáv egyik nevelt fia, Póka László rendőrkapitány által, aki alig három évvel később ugyancsak felcsigázta az országos közérdeklődést, mikor 1898. január 7-én bűntársával, Gosztonyi Sándor rendőrfogalmazóval az ellenük felrótt sikkasztás és más szabálytalanságok vádja miatt öngyilkosságot követtek el. Erről Gonda József, a szecesz- sziós irodalom helyi jelese és Balassa Ármin, itt született, de Szegeden praktizáló ügyvéd, író, újságíró a regionális sajtóban, Mikszáth Kálmán pedig saját Országos Hírlapjában cikkezett.14 Nem volt újdonság ez a város életében, több, hasonló esetről olvasunk tudósításokat korábbról is. 1889. november 13-i törvényhatósági bizottsági ülésen tárgyalt ügyet emeljük ki. Ezen Vöröss Zsigmond városi adószedőt és Vígh Zsigmond ellenőrt „kezelési rendetlenség, az adónaplók gondatlan, hanyag vezetése, nagymérvű kötelességmulasztás, a gondjaikra bízott hivatalos pénzek el nem számolása” miatt hivatalukból felfüggesztették, az ügy kivizsgálását elrendel13Tisztújítási mozgalmak = Vásárhely és Vidéke (a továbbiakban VV), 1885. dec. 31. 1-3.; A tisztújító közgyűlés = VV, 1886.jan. 14. 1-3.

l4GONDA i. m. 1898; MIKSZÁTH Kálmán: A kövér anyaföld = Országos Hírlap, 1898. jan. 9. 1-2.; BALASSA Ármin: Erkölcsök Ármin = Hód-Mező-Vásárhely, 1898. jan. 20. 2-3.

127