A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: Nyizsnyay Gusztáv élete és munkássága
nevével a naplóban már csak egy sírva vigadós éjszaka leírásánál találkozunk, többször nem említi, nem is utal rá. Feltehető, hogy mint a többiek, 1850 végén ő is távozott Kemecséről. A napló felértékelődik számunkra, ha a benne olvasható neveket összevetjük az „expediáltatott” lista kemecsei szakaszával: Bodó Katika, a naplóíró sógornője. Borbély Gáspámő Borbély Gáspár kemecsei birtokos (honvéd hadnagy a 10. honvéd-zászlóaljnál) felesége, a naplóíró sógora, Krasznay Péternő pedig a napló író felesége. Ide tartozik Mikecz Tamás kemecsei birtokos, szabolcsi önkéntes, a nemzetőrzászlóalj főhadnagya, a 48. honvédzászlóalj őrnagya, komáromi kapituláns is. Esztendőre a fegyverletétel után amnesztiáról írtak az újságok, Haynau menesztésével, Bach belügyminisztersége alatt enyhülés mutatkozott, ezzel együtt volt kifizetődő spionnak állni. Forrásjelölés nélkül írta az egri újság: „a szabadság- harc bukása után egy ideig bujdosott, majd visszatért szülővárosába, Egerbe.” 31 — Ezekben az években számos forradalmárnak nyújtott átmeneti menedéket Vachott Sándor költő és öccse, Vahot Imre Gyöngyös melletti, rédei birtokukon.32 Megkockáztatható feltételezés, hogy Nyizsnyay is gyakori vendég volt itt. A távollétében Ponyvára került Arany Trombita című, Az örök igazság parancsolatjára mondvacsinálta alcímű, szabadságharcról szóló 13 leheletes (fejezetes) verses krónikájáért halálraítélt, jelképesen ki is végzett Sárosi Gyula, akkor már ismert költő,33 Sorsich Albert álnéven a gyöngyösi Taposi János-féle magániskola tanítójaként rejtőzött 1850 szeptemberétől a rédei birtokon. Sárosi és a Vachott testvérek baráti kapcsolata az eperjesi evangélikus kollégiumi diákévekig nyúlik vissza. Ott tanult Lisznyai Damó Kálmán költő, akit később az Országos Honvédelmi Bizottmány Görgey mellé nevezett ki „történeti jegyzőnek.” A Temesváron kibocsátott 1849. augusztus 18-ai, fegyverletétel utáni rendelet a legénységi állományt közkegyelemben részesítette, egyúttal kényszersorozta. Ez a sors, és egy szomorú szerep jutott neki később Nyizsnyay életében. Rédén talált menedéket Zalár is, kinek Nyizsnyaytól megzenésített versét Kemecsén énekelték. A Petőfi által is tisztelt Pájer Antal, tiszafüredi katolikus papköltő szekéren látogatta, pénzzel, élelmiszerrel támogatta a bújtatottakat.34 Nem derült ki, hogy Nyizsnyay mikor írta a Gyöngyösi emlék című csárdását. Ami biztos: kiadási jogát 1862-ben adta el Rózsavölgyinek, aki a következő évben meg is jelentette Tänze fur pianoforte sorozatában.35 A vásárhelyi könyvtár Nyizsnyay archívumában található, Mint ha én csináltam volna c. dal kéziratos, kétrét hajtott szöveges zongorakottája. Horváth Fábián zenetanár emlékezetből, szöveggel jegyezte le Egerben, 1904. július 21-én. Kommentárja szerint: "ezt a dalt Nyizsnyay Pájer Antal jászapáti plébános, költőnél, egy víg eszmecsere alkalmával írta." - Pájer 1862. március 28-ától lett Jászapáti plébánosa, a látogatásra nyilván ez után került sor, értelemszerűen még Tiszafüredre küldte neki a Nefelejcsek egy példányát. Feljelentés (besúgás) nyomán 1852. november 5- én letartóztatták, bebörtönözték Sárosit. Rejtegetéséért ugyanekkor került Vachott Sándor vizsgálati fogságba. Őt az 1786-ban laktanyának épült, 1897-ben lebontott pesti Újépületbe szállították, oda, ahol az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost is fogva tartották, s végezték ki 1849. október 6-án. Vachott itt 50
