A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: Nyizsnyay Gusztáv élete és munkássága
megörült, hátralévő évei elmegyógyintézetben teltek. Nyizsnyay alig két hónap múlva (1853. január 9.) Békéscsabán írta En-magamhoz címmel a Látod, látod, ugye rég megmondám kezdősorú 3x4 soros dalszövegét. A Világostól eddig eltelt két és fél esztendőről még húsz év múlva sem tett említést: „1852-től 1862.-ig, mint gitár-concertista, beutaztam hazám legnagyobb részét. Szem előtt tartva nagy Széchenyink azon mondatát, hogy minden jó hazafinak első kötelessége saját hazáját ismerni, alig van honomban tér, hol nem lettem volna, s míg így utaztam, legfőbb figyelmet fordítottam a nép szokásaira, a népzenére, de kiválóan a népdalokra. [...] A Tisza mentén tanultam meg a népdal sajátságát [...] a magyar népdalok legszebbjei s legtöbbjei Egertől Szegedig találhatók [...] nékem a népdalok ügye fél életem."^- Korábbi füzete cím, borító, kötés nélküli, hiányos, rossz állapotban maradt ránk. Külön álló egy lapon Kunoss Endre Baráti szó című verse olvasható. Az ő „Kitárul reszkető karom” kezdő sorú verse Nyizsnyay megzenésített előadásában úgy vált ismertté, hogy sem a szövegíró, sem a zeneszerző személye még 1930 körül sem tisztázódott: „Fabó szerint Nyizsnyay írta a Kossuth végbúcsúja az ország határánál (Kitárom reszkető karom kezdő sorú) c. ismert, szentimentális dalt, Káldy szerint azonban a dal szerzőségét Szerdahelyi Józsefnek tulajdonítják. ” - Irta Major, lábjegyzetben hozzáfűzve, hogy ezt erősíti Nyizsnyay Aranka is, aki szerint apja azért parodizálta gyakran a dalt „Gitáron reszket a karom’’’ kezdősorral, mert nem saját szövege. Pedig Kunoss szerzősége egyértelmű, Vándordalok ciklusának V. verséről van szó, az 1843-ban megjelent Kunoss versei c. kötetben/7 A füzet mottójának választott vers után saját, 1853 és 1856 között született 94, részben számozott „népdalának” szövege (verse) és három skicceit kotta következik. 33 csak itt szerepel, az összes kétharmadát jelentős változtatás nélkül a későbbi, újonnan előkerült füzetébe is átmásolta. Megválaszolhatatlan a kérdés: e korábbi füzet 94 „népdalából” az első tíz hová tűnt lapjaival együtt, ugyanis 11-től indul a 67. után elhagyott sorszámozás. A hiányzó évek, az űr ugyanaz, amiről nem beszélt, nem írt soha. Lehetett óvatosságból elveszejteni ezeket a lapokat, főleg, ha terhelő adatokat (dátum, helyszín) is feljegyzett, amiből a császári-királyi titkos- rendőrség nemzeti ellenállási gócokra következtethetett. Ekkor járhatta be Sárosival a Rédéhez közeli Dunakanyart, ekkor válhatott ismertté ő maga is Pest- Budán. A második füzet „expediáit” listája mintha ezt a „lukat” fedné esztergomi, visegrádi, váci, pesti nevekkel. Azonban a Dunán, Dráván túli vidékek kimaradtak országjárásból. A megmaradt lapok négy év vándorlását rögzítik Békés, Csanád, Csongrád vármegyék találkozási háromszögében: 1853. 01.09. B. Csaba 1853. 11. 12. Hmvhely 1854. 01. 26. (Csanád) Palota 1854. 03. 22. Orosháza 1854. 04. - Kaszaper 1854. 05. 12.Puszta (?) 1856. 01. 24. Hmvhely 1854. 06. 22 B. Csaba 1855. 05. 09. (Telek) Gerendás 1855. 15. 27. Hmvhely 1855.05.- Gerendás 1855. 06. 12. Hmvhely 1855.- B. Csaba 51
