A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: Nyizsnyay Gusztáv élete és munkássága

lószőrforgó.29 Kutatás válaszolhatja meg, hogy Nyizsnyay miként, hol vett részt katonai műveletekben. Nincs megbízható adat arra sem, hogy gitárja vele volt-e vagy sem ez idő alatt, de valószínűbb, hogy a szülői házban hagyta. Annál is inkább, mert az életrajzának itt következő, eddig üres éveit tartalommal kitöltő Krasznay Péter 1848-as honvédhadnagy, futár, komáromi várvédő betűhív átiratban nem rég megjelent naplója nem ejt szót a hangszerről. Krasznay, kilépve a szatmári papneveldéből, 1847-ben az egri jogakadémián folytatta tanulmányait, a következő évben nemzetőrnek állt, közel akkor és ugyanott, mint Nyizsnyay, tehát már innét ismerhették egymást. A komáromi kapitulációt követően Kemecsén eltöltött 1849 őszi, 1850. évi hónapokról ezt rögzítette (kiemelések tőlem):

„ ... mi [...] a kapitulatió értelmében az üldöztetéstől meg voltunk mentve [...] ugyan is: a midőn a komáromi vár átadását megelőző napon Szentmiklósy segédtisztje a zászlóaly tisztjei és legénysége részére átadva lévő menlevelekbe azok neveit jegyezgettük be, a munka végeztével úgy találtuk, hogy fentmaradt őszesen 42 db. űrlapunk, a min Szentmiklósyval megosztoztunk és elhoztuk magunkal haza. [...] Később, míg volt belölle, másokat is mentettem az üldöztetéstől. ” - Utalása sincs, hogy a körükben felbukkant Nyizsnyay kapott-e tőle ilyen biankó menlevelet, ám az elbeszélt események feltételezik, hogy igen. „Nap nap mellett össze jöttünk és úgy a szabadság harcz alatt keletkezett forradalmi dallokat, hol az utána ki tudja kik által szerkesztett kesergő honfi költeményeket, egy még az ősz eleién közénk vetődött Nyizsnyay Gusztáv nevű bujdosó honvéd, de rendkívül muzsikális tehetséggel bíró ifú vezetése alatt adig danolgattuk, míg azon vettük észre, hogy egy nyolcz tagból álló, egészen szabályosan éneklő dalárdává alakultunk, kiknek szabatos éneklését távolabb lakók is elel jöttek meghallgatni. Sőt, tavaszra már műkedvelő előadásokat is rendeztünk, és a Muszkák által elpusztított Losoncziak felsegélésére több előadást rendezvén, azon hazafias czélra tetemes összegeket gyűjtöttünk. [...]... Bús hangulatból a „Megvírad még valaha” lelkesítő nótával emelgettük ki magunkat, de bizony víradni sehogy sem akart, sőt igazán mondva, mindég jobban sötétedett, kezdettek haza szállingózni a Bemmel kimenekült, leginkább Szathmár megyei fiuk [...] és azt a szomorú hírt hozták, hogy Török ország felől nem várható segítség. Itt bent pedig szakadatlanul folyt az üldözés, házkobozások az eldugott fegyverek után, ezekből folyó elfogatások, család apák elhurczolása, árván maradi családok siralmai. Szóval a helyett, hogy derült volna, napról napra szomoruabb, leverőbb körülmények közzé jutottunk. A jobb jövő iránti reményeink helyett csüggedés vett rajtunk erőt. Azok a kiknek viszonyaik, anyagi körülményeik nem engedték meg, hogy tétlenül othon vesztegeljenek, kezdettek valami pálya, kenyérkereset után menni. [...] így ezen év tavaszán nagyon megke- vesbedett a 48-asok száma Kemecsén. Mikecz Sándor legtöbbet kóborolt az ő sűrűn változtatott fogatán és a foglalkozás nélküli Kriston Lajost is magával hurczolta. E szerint En és Borbély Gáspár és a nevelőként ide került Nyizsnyay Gusztáv voltunk állandóan Kemecsén.” 111 - Az említett dal Zalár József Sötét az éj című versére Nyizsnyay szerzeménye, megjelent a Dalvirágokban. Zalár nemzetőrként vett részt a délvidéki harcokban, ’49 elején Damjanich „hadi historiográfja.” Nyizsnyay

49