A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen I.

korábban is - a szülők adták össze az előadások alatti fűtéshez a tüzelőt. így volt ez szokásban a legtöbb külterületi olvasókörnél.

Csomorkányi Olvasókör. A csomorkányi iskolába 1952-ben kerülő Herczeg Mihály tanító vezetésével számos régi népszínművet, mesejátékot mutattak be, amelyeket úgy adtak le előzetesen a pártbizottságra, mint „haladó szellemű” színdarab. Ha ellenőrzést kaptak, kisebb-nagyobb aktualizált változtatást illesztettek a darabba, pl.: nagygazda helyett zsíros paraszt volt a szereplő megnevezése, stb.

Az Alsókopáncsi Olvasókörben a számtalan népszínmű közül a legsikeresebb volt Gárdonyi Géza: A bor című vidám darabja. A színművet a környék tehetséges parasztfiataljai és idősebb olvasóköri tagjai játszották, legtöbbször a szomszédos iskola épületében, ahová többen befértek. Betanította, rendezte és a háttereket, színfalakat festette: Dani Imre (1903-1981). Különleges volt az 1963-ban bemutatott Moliére-tö\ A fösvény című színdarab. Betanította és a címszerepet játszotta: Dani Imre festő, tanítónő felesége segítségével, aki a beszédjavításban, súgásban és a színdarab felvezetésben közreműködött. Korhű jelmezért a Szegedi Nemzeti Színházba mentek, onnan kölcsönözték. A darab színfalait, hátterét szintén Dani Imre festette. A szereplők a környék akkor még nagyobb számú parasztközösségéből kerültek ki. A darabot nagy sikerrel mutatták be egymás utáni hétvégéken, mert az érdeklődő környékbeli közönség egy előadásra nem fért volna be. Egy-egy ilyen színházi bemutatónak gyorsan „híre mönt” a környéken, valóságos ünnepnek számított a környékbeli parasztság körében, hiszen a városi színházba, moziba ritkán juthattak be. A sikert aratott darabbal „vendégszereplést” is vállaltak Farkirétre, Batidára, Gorzsára, Mártélyra; és néhány másik tanyai olvasókörbe is elvitték. Kortárs szerzők darabjait is bemutatták, többek között Fehér Klárától, Illyés Gyulától stb.

Mágocsoldali Olvasókör. Séllei Mihály betanításában adták elő a kör színjátszói a Deli Lajos: Ne játssz a csókkal! (1930) és az Egy fertály föld (1932) c. népszínműveket. Nagymágocstól Kardoskútig használták azokat a színfalakat, amelyeket Rózsa Imre (1901-1952) népköltő, dalszövegíró festett a különböző darabokhoz.

Mátyáshalmi iskola. A várostól messzebb lévő iskolákban, volt olvasókörökben sokáig nem szűnt meg a közösségi, kulturális élet. Az átalakult politikai és gazdasági körülmények ellenére megőrizték életkedvüket, szórakozás utáni vágyukat. A szomszédos csomorkányi iskolában tanító Herczeg Mihály örökített meg egy, a mátyáshalmi iskolában, 1958-ban tartott színi előadást: „Viharlámpák és zseblámpák fénye imbolygott szerteszét ebben a sötét téli estében, s mint hangyák a morzsa felé, úgy iparkodtak mindnyájan a vásárhelyi határban a mátyáshalmi kör felé. ...Vidám zsibongás fogadta a belépőt. Hegedűs Lajosné felvilágosítása szerint mi „még csak a százhatvanadikok vagyunk”. Erdei Endre tanító lép a függöny elé, mint konferanszié: - Móricz: Légy jó mindhalálig c. darabját fogjuk látni. Nem csak az iskolások, hanem az iskolából kikerült legények és lányok is közreműködnek... Felgördül a függöny, „begurulnak” a gyerekek. Elevenen, frissen játszanak.

35