A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen I.
A többi fiatal alakította a siratóasszonyokat, akik fel-felzokogtak a halott időnkénti megmozdulásakor, míg a lakodalmi közönség hahotázott.42 A tanyai olvasókörökben, iskolákban terjedő színjátszás hatott a különböző korú fiatalokra, ellesett, megtanult részleteket adtak elő egymásnak a látott darabokból. Az inkább felnőtt közönségnek szánt népszínművek előadásakor, a kisebb- nagyobb fiatalok is összeverődtek a környékből. Az olvasókör vagy tanyai iskola ablakain csüngtek, leselkedtek és figyelték az előadást. Ezek az élmények aztán hetekig beszédtéma volt közöttük. A vásárhelyi tanyai olvasókörök műkedvelő színjátszói A 19. század második felére tehető az a folyamat, amikor a parasztság körében, a tanyákon kialakul az olvasókörök hálózata. Hódmezővásárhely nagy kiterjedésű határában a század második felében már számos olvasókör működött. A tanyai színjátszásról nem maradtak fenn adatok az 1800-as évekből, de a parasztság szórakozási igénye megvolt ekkor is. Az alakoskodó népi játékok fokozatosan alakultak át, ill. egészültek ki az újkori népi színjátszás elemeivel. A műkedvelő színjátszók elsősorban a közeli tanyai iskola tehetséges diákjai közül kerültek ki, akiknek egy része felnőve is részt vett az itt bemutatott előadásokban. A tanyai iskolásokra a jó szemű tanító bácsi, később tanító néni figyelt fel, miközben ezeket a bátor, jó fellépésű, jó hangú fiúkat és lányokat azután az iskolai ünnepségeken szavaltatta a tanító. így még több önbizalmat kaptak, és kisebb gyerekszerepeket játszhattak a közeli olvasókör által bemutatott népszínművekben, mulatságos jelenetekben is. A hozzáértő tanyai tanító nevelte ki a színjátszókat, ezek egy része a városi műkedvelők közé került, de volt, aki hivatásos színésszé is vált. A tanyai színjátszók közül kerültek ki a későbbi ifjúsági köri vezetők, ők tanították szerepjátékra a következő fiatalokat. Színjáték a kocsiállás, a fészer alatt, ahogyan a tanyai emberek látták: „...mögígérte Mihály Laci gazda, hogy halat ü ad a vacsoráhon, Bácsik Gyuri mög bort. Még színházat is játszanak az állás alatt, ott mög ez a Zaprócsöprő Istvány úr lössz a dilektor, mer kögyetlen ért az ilyen mestörséghön, lányokat is ű verbuvál hozzá, mert nagy a züsmerettsége, leginkább e közt az acatoló lányfélék koszt, azok mög kögyetlenül tudják, hogy mitül döglik a légy. Még avval is bíztatott, hogy valami „kóperát” [operettet] is játszanak, akkibe mindönki nótázva beszél, - most tanulta a színészöktül, - a lössz a címörje [címe] hogy asszongya: A félcsípejű kecske, vagy a gyűszűt nyelt szabólegény. - Valami jól gyühet majd ki! - Asszondom, mer amihön ü hozzáfog a mán vagy-vagy, a zébatta...”43 Sóshalmi Olvasókör (Kutastanyai Ifjúsági Egyesület) (1909-1950). A sóshalmi tanyai iskolában alakította meg Orovecz János tanító az államilag is szor42 KISS Lajos 1955. 391. 43 PÓCSY Mihály: A tilosban. Hmvhely, 1926. 130. 33
