A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen I.
felfelé Hezitálván. Értik is földicsérni a házbeliek a menyasszony ágyát. Zsuzsa asszony is rengő csípőjére tett kezekkel odaállít a kérő uram kissé borvirágos orra alá, hogy hát:-Azt ugyan potomért nem adjuk. A magam két keze is fonta a derékalját. Nagy nehezen, szívből fakadó jókedv és kacagások között megkötik mégis az alkut, ...azután az odarendelt emberek, egyik elöl, másik hátul fölemelik s kiviszik a sublótot, meg a patyolatfehér lepedőkbe... kötött ágyneműt is, fölemelés közben dévajkodásból hozzáölelvén jó csomót a gazduraimék ágyneműikből is. Éppen jókor üt a gazdasszony az imposztor kezére. Kint van már a kocsis is. Eddigien ott pöttönözött a pitvarban; jó szerencse, hogy a házbeliek mind a tíz körmére vigyáznak, nehogy akár tányért, akár főzőkanalat elcsenhessen. Milyen országra szóló szégyen esnék meg azzal, ha másnap este, mikor már a vacsoránál ülnek, az egész vendégsereg láttára bevinnék a menyasszony elé az elcsent portékát. A gondatlansága bizonyítékát. Odakint a két asz- szony fölszáll a kocsira, hogy a féltős kincseket okosan elrendezzék, legalul a sublótot [régebben a ládát] s rája fölül a menyasszony ágyát [ágyneműjét], kihajtván a párnák cifrázott végeit, hogy majd mentükben utcahosszat ország-világ irigykedve láthassa. Ugyanolyan emberségtudó körülményességgel, amilyennel beköszöntöttek, el is búcsúzkodnak. Azalatt a menyasszony, leánybarátai segítségével a kendőket feltűzik a kapálódzó lovak füle mögé a külső oldalon, hízelkedve veregetvén meg a Tündér meg a Villám nyakát. Azután gyorsan félreállnak, hogy indulhasson a kocsi, no meg azért is,...mert a házbeliek egyike dugaszba tart addig egy pörnyével telt korsót s a mint már egyet-kettőt fordul a kerék, ehhez hozzávágja. Puffan is akkorát, mint egy mozsárágyú. A kocsin ülők nagy meglepetése mellett, hogy így, meg amúgy s általános és kölcsönös kacagás között, a neki szilajodott lovak az utcára kiragadják a kocsikat. Útközben keveset hujjogatnak. Majd holnap, a lakodalmi menetben! A vőlegényes háznál gazduramnak mindennel hűségesen beszámolnak... A menyasszony ágyát azután elhelyezik a házba; ott tölti az már a mai éjszakát, helyére megérkezvén egy nappal hamarabb, mint gazdasszonyunk, aki e hajlék háznépének holnaptól fogva szeretettel befogadott új leánya: a rózsásarcú menyasz- szony.”28 Az idézett kelengye-vivő felvonulás és benne a kérő szereplése, régi, bevált szokások ismétlése, előadása. Mint ahogy a másnapi esküvői és lakodalmi felvonulás a kikéréstől a lakodalom végéig a vőfély számára jól begyakorlott előadás, amely a hagyományok továbbvitelét biztosította. Egyes kutatók a kérők, vőfélyek szereplésében a későbbi ceremóniamestert, ill. a szerepjátszók rendezőjének ősét látják. 28 ifj. Szilágyi Gyula: Emlékezzünk régiekről. Hmvhely. 1904. 114. 26
