A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen I.
Kiss Lajos részletesen bemutatja a férfi kérők női megfelelőjét, segítőjét, a gyalogsátánt, vagy ahogyan később nevezték őket: pemetasszonyt. A korabeli (1800-as évek elejétől, az 1880-as évekig) női „házasságközvetítő” ugyanolyan szertartásszerüen, színpadiasán végezte fontos feladatát, amelyet gesztusokkal és versekkel, begyakorlott párbeszédekkel színesített.27 „Viszik a menyasszony ágyát”- énekli a kérő vezetésével megindult násznép, amely a lakodalom előtti napon a vőlegényes háztól feldíszített kocsikon, szekereken érkezik a menyasszony szüleinek házához. Idézzünk meg egy 1904-ben megjelent helyi kiadású könyvet, amelynek szerzője leírja a vásárhelyi lakodalmas menetet, amely már akkor is ritka volt: „Régi szokásaink hullnak, hulldogálnak az idők fájáról. Szinte esztendőnként egy-kettő. Maholnap több lesz belőlük az avarban, mint a fán. Érdemes összeszedegetni ezeket a leveleket... így szedegettem össze én is a régi lakodalmi szokásoknak abból a részéből, mikor „viszik a menyasszony ágyát”... Mikor a lányos ház közelében járnak, már a második szomszéd irányában egyet-kettőt hujjantanak; a lányos háznál hadd tudják meg,...hogy már jönnek... Behajtanak s meg is fordulnak a tágas udvarban...Megállanak s leszállnak a pitarajtó előtt, ahol az összegyülekezett háznép készen áll illő fogadtatásukra, elöl a gazda meg a gazdasszony, mögöttük a rokonság... A háttérben szemérmesen és szerénykedve húzódik meg... a menyasszony. Emberségtudással köszöntik egymást, s a gazda betessékeli a szívesen látott vendégeket: -Kerüljön belől kigyelmed. Belől is kerülnek a házba. Miután Zsuzsa, a menyasszony asszony-nénje, a kötője csücskével leveregette (az nap vagy tizedszer) a portól a tulipános hátú székeket, meg az azonképpen tulipános rengőt, a nagyasztalt körül ülik azon sor szerint, ahogyan az illik...A megszegett kaláccsal, meg a kulacsból is, kérő uram sorra kínálgatja az ünnepélyes alkalomra összesereg- letteket, ami nem esik minden vonakodás nélkül, ...de édes Istenem, de ki tudna ellentállani, amikor a kérőuram földicsérései levennék a lábáról még a vonakodó szenteket is! Azonban a jóízű terefere, a talpraesett ötletektől duzzadó mókázás azonnal a csendnek engedik át a helyüket, amikor kérő uram, illendőség szerint utolsónak maradván a földi javaknak (a minő a kalács s még tán inkábbad a bor) élvezésében, megtörli a száját, egyet-kettőt pödörint a kikent bajuszán, ugyanannyit a torkán is köszörül s megszólal:-Bizonnyal tudják kigyelmetök, hogy mi jóban fáradunk?-Tudjuk, tudjuk - siet a gazduram a válasszal - de amit elvisznek kigyelmetök, ingyér ’ azt nem adjuk!-Azt mi is azonképpen tudjuk; nem is Isten nevében kérjük: mögfizetünk érte böcsülettel. Hogy adnák kigyelmetök? A hányán vannak a házbéliek, annyi sok felelet érkezik az egyetlen kérdésre: egyik ennyit, a másik amannyit követel. Olcsón nem is adják; száz forintokról esik a szó...Kérő uram vakargatja hol a jobb, hol a bal füle tövét, szörnyülködve sokallja, amit kérnek...elkezdenek alkudozni, kérő uram lefelé, a háznép pedig 27 KISS Lajos 1955. 379. 25
