A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen I.

ségéért nagy kedveltségnek örvend és bizonyos fokú tisztelet veszi körül. ’’(Kiss Lajos)'4

Mint máig fennmaradt (szerepjátékos) lakodalmi szokásunk, az emberi élet egyik legfontosabb eseményének, a házasságkötés megünneplésének, emlékezetessé tételének mesterei a vőfélyek. Eredete a nagyon távoli múltba vezet, a varázslók, táltosok, szertartásmesterek mindig is fontos szereplői, vezetői voltak az emberi közösségeknek, a fiatalok összeadásának. A kérőjáráskor (a lánykéréstől a kézfogáig, vagy csókolódzóig), a kihirdetéstől az ágyvitelig, majd a lakodalomig és a kállátóig elkísérte a legényt és a leányt, minden ilyen jeles napnak megadva a hangulatát. A vőfélyeknek két típusa volt, egyikőjük hűen továbbadta az elődjétől tanult szertatás szövegeket, a másik saját személyiségét beleszőve, kisebb-nagyobb mértékben átalakította a vőfélyverseket és a szertartásokat is. Igazi népköltészeti hagyományozódás és lassú átalakulás jellemezte a vőfélyek szereplését az évszázadok folyamán.

A régi (18-19. századi) vásárhelyi lakodalomban még népes közreműködők szerepeltek, alakoskodtak: a vőfély, a tisztek (kapitány, hadnagy, strázsamester stb.) fonyó „asszony” (az ágyvitelnél tréfálkozó női ruhás férfi), kállátósok, vagyis menyasszony kisérő ifjak és szüzek (kiket száz évvel később neveznek koszorús pároknak), bánáti násznagy (tréfás lakodalmi felvigyázó), násznagy ([kijkérő- és kiadó násznagy), vice-násznagy, szószóló (igazságtevő), helytartó (az asztalok terítéséért felel), táncmester(ek) ('fiatal legények, arra figyelnek, hogy egy leány se maradjon ülve, ők táncoltatják meg a felkéretlen lányokat), izgáncs (tréfamester), valamint alkalmilag a húsfőzök, fönnforgók és a szakácsnék (táncukkal színesítik a lakodalmat).24 25

Szintén foglalkozott a régi (1800-as évek második fele) vásárhelyi lakodalmi szokásokkal Török Károly és benne a vőfély szerepével és korabeli „jelme- zévef’is: „A lakodalom előtti héten a vőfély, mielőtt a kijelölt vendégek hívogatá- sára elindulna, elmegy az ifjú jegyeséhez, s miután az virágot, pántlikát és kendőt varrt [hímzett] dolmányára, bokrétát kötöz pálcájára, ilyenképpen köszöni meg a nyert ajándékot: Én követje vagyok e ház gazdájának, / Kelmetek házánál felnőtt virágszálnak;... ”26

A 20. század elején a vőfélyek, vagy kérők mindig párosán vezették a lakodalmi menetet és az egész ceremóniát. Erről néhány - korabeli - műtermi és szabadtéri fénykép tanúskodik. Néhány elmaradhatatlan kellék - egyfajta jelmez és kiegészítő - hozzátartozott a vőfélyek megjelenéséhez. Hímzett kendő a jobb mellzsebben, élő vagy csinált virág szintén, felvirágozott, szalagozott kalap, csikóbőrös, vagy mázas cserépkulacs, a lakodalmi kaláccsal és az elmaradhatatlan szalagosvirágos vőfélybot.

24 KISS Lajos: A szegény emberek élete. Budapest, 1955. 228.

25 SZATHMÁRI Károly: Menyegzői szokások és népviselet... Vasárnapi Újság 1864. 29.

26 TÖRÖK Károly Magyar alföldi népszokások = NAGY Miklós 1870. 118.

24