A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen I.
mert ő egy személyben ló és lovag is. Csípejére kifúrt teknő van kötözve, mi alkotja a ló derekát, s földig érő fekete posztóval van terítve, nyaka és feje a lónak kitömött lóbőr, s e különös alkotmánnyal ugrándozik egy férfiú, s hogy e kép tökéletes legyen, a teknő oldalán két szalmával töltött nadrágszár és csizma lóg. Körűié szaladgál egy rongyos zsidófiú, s a nyakába függesztett korpásládából szórja tele a bámuló gyermekcsoport szemét, s a siránkozó képét az utána jövő nő sepregeti kezében levő toliseprőjével. — Kinek nem jutna itt eszébe a saturnáliák?2' — Ez talán kissé különösnek látszik, de így van!” 21 22 A lakozási menet így érkezett meg a „szálához”, azaz az akkori Fekete Sashoz, vagy egy másik korabeli mulatóhelyre, ahol a dékán verses köszöntővel fogadta az úri vendégeket, a céh elöljáróit és a céhes ifjúság felvonuló menetét. A céhes lakozás, a későbbi iparos bál jó alkalmat teremtett a céhes legények Vízkeresztkor esedékes elszegődéséhez is. A mesterek itt figyeltek fel a tehetséges, talpraesett legényekre, akiket megkíséreltek elcsábítani korábbi mesterüktől. A városban tevékenykedő, nagyobb létszámú céhek is rendeztek hasonló vagy szerényebb méretű lakozást és bálát, a csizmadiák és a tímárok táncvigalmáról maradtak fenn visszaemlékezések. Asztalos János tímármester így idézi fel a régi céhes lakozást a Vásárhelyi Közlöny hasábjain: „A kedélyes és ősi jellegű mulatság nemcsak az újakat, de még a tisztesb' korúakat is léjteni unszolta. De még itt is a legszebb rend honolt, mert mikor a fiatalok táncoltak, akkor az öregek üldögélve foglalkoztak, s midőn az öregek táncoltak, az ifjak tisztelettel vonultak félre, s vágyódtak nemegyszer egy jobb táncos öreg lába járását látni a táncban, kinek eredeti magyar csárdását azután eltulajdonítaná, ez volt a legnagyobb vivát.”23 A főiskolai gazdaiijúság lovas-hintós sárgulási felvonulása, bálja és a végzős gimnazista diákok szerenádja tanáraik házánál, némiképp tovább élteti a céhes és diák szerepjátszás hagyományait. Legtöbb iskola alsó tagozatában rendeznek farsangi bulit, jelmezes versenyt, amelyben talán még fellelhető az évszázadok alakoskodó, szereplős játéka. Vőfély kedés „A vőfély - ma inkább kérőnek mondják - de mindkét néven olyan embert értenek, kinek az a tiszte, hogy a házasulandó fiatalember részére megkéri a lányt, az esküvőhöz elkíséri, a lakodalmi ünnepet előkészíti, rendezi, ott felszolgál és felköszöntőt mond. ...A kérő szerepére különös hajlammal bíró, ügyes, akkurátus ember vállalkozik, aki talpraesett beszédével mindenkinek kedvében jár, vidámságáért, jókedvű21 az ókori Rómában, a téli napforduló idején tartott ünnepségek 22 Regélő-Honművész Pesti Divatlap 1844. 35. szám. 23 Vásárhelyi Közlöny 1878. márc. 3. 23
