A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

EMLÉKEZÉS - ÁBRAHÁM FERENC: A híradó újságíró

tásáról utóda, Gara László 1948. április 27-én adott hírt. Anyám szerint Károlyi Mihály, az akkori párizsi nagykövetünk súgta azt apámnak, hogy jobban teszi, ha nem megy haza. Szintén anyámtól hallottam, hogy ezt követően a Szabad Nép jelentette, hogy apámat megfosztották állampolgárságától, kitüntetését visszavonták. Ezzel Ábrahám Ferenc hírügynökségi pályafutása befejeződött. Hasonlóképp járt Fejtő Ferenc is, akit egy, a Rajk-perrel kapcsolatos, Rákosiékat bíráló nyilatkozata miatt menesztettek sajtófőnöki állásából.

Ábrahám Ferenc házasságai és új élete Párizsban

Apám kétszer házasodott, ezért jogos a címben használt többes szám. Az első házasság engem személy szerint jobban érint, mert én ebből a házasságból születtem. Anyám, leánykori nevén Bricht Hildegárd 1919. március 21-én (a tanácsköztársaság kikiáltásának napján) született Budapesten, Bricht Viktor és Sájermann Zsuzsanna második gyermekeként. Okleveles tanítónői képesítést szerzett, de tanítóként nem tudott elhelyezkedni, ezért felmerült, hogy Chilében vállal munkát, mint tanítónő, nevelőnő egy ott dolgozó magyar mérnök, Bakóczy István családjánál. A háború európai kitörésekor, 1939-ben Chile azonban lezárta határait, és így szinte az utolsó pillanatban meghiúsult anyám kiutazása.

Ezt követően egy bizonyos Klimkó családnál is dolgozott, ahol - visszaemlékezése szerint - meg kellett mutatnia a kezét, hogy elég tiszta-e ahhoz, hogy az úri gyerekek cipőit tisztítsa. A Rádió presszójában is dolgozott, mint felszolgáló, és nem kizárt, hogy itt találkozott apámmal, akivel 1942-ben összeházasodtak.

Apám 1946. május végén utazhatott ki állomáshelyére, de valószínűleg úgy döntöttek anyámmal, hogy az én augusztusra várt megszületésemig anyám ne utazzon ki Párizsba. Augusztus 6-án megszülettem, anyám rövidesen megtette a szükséges előkészületeket, szeptemberben újabb instrukciókat kapott levélben apámtól, és szinte felfoghatatlan akadályokon át októberben megérkeztünk Párizsba, ahonnan hamarosan visszautaztunk, de nem tudom pontosan, hogy miért.

Anyám úgy indult el Párizsba, hogy több évig ott fogunk lakni, ezért lakásunkat kiadta testvérének, így visszatérve sem állása, sem lakása nem volt, nagy valószínűséggel látta, hogy már férje sincs.

A hazautazásunkat követő egy-két év történéseiről nincs ismeretem, csak következtetek arra, hogy amikor apám 1948-ban kilépett az MTI szolgálatából és hontalan földönfutó lett, anyám csak úgy kerülhette el meghurcoltatását és apám zsarolási helyzetbe kerülését, hogy folyamatba tette a válást, amely 1951-ben megtörtént.

Apám Párizsban idegenvezető iskolába járt, de csak, mint kisegítő, a nyári hónapokban dolgozhatott, idegen állampolgárként ennyit engedélyeztek neki. Később főállású idegenvezető lett. Ezt a munkát nagyon élvezte, jó humorú, kommunikatív ember volt, akit könnyen meg lehetett kedvelni. Munkája során többnyire fürdött a kalauzolt turisták szeretetében.

238