A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

EMLÉKEZÉS - DOMOKOS TAMÁS: Volt egyszer egy óvoda

löen — a következő, akkor még meg nem nevezett fogalmak tartalmi jegyeinek a megalapozásához, kialakításához: térfogat, nedvesedés, tapadás, adhézió, kohézió, henger, kúp, fül, mennyiség és minőség kapcsolata stb. Csak később tudtam meg, hogy a fémek öntéséhez használt formák is homokból készülnek, de az ottani ma­gas hőmérséklet miatt nem vizet, hanem melaszt használnak a forma állóságához. (A melasz a cukorgyártás ragacsos mellékterméke. A melasznál ismertebb a bitu­men, amely a kőolaj lepárlás maradéka, az aszfaltkészítés fontos anyaga. Analó­giák! ) Persze a világról, és annak bonyolult tárgyairól, lényeiről még nem volt megfelelő ismeretünk, ezért igazi idealisták voltunk, s mint ilyen, könnyen bedől­tünk a nagy biztonságot sugárzó szuggesztív, mai szóhasználattal élve: kisugárzás­sal bíró óvodás társunknak. így fordult elő, hogy húsvét közeledtével az egyik szemfüles ovis egy rózsaszínesen fluoreszkáló festett tollat talált az élőkért bokrai alatt. Hamarosan gyereksereg kígyózott utána, mintegy üldözte, miközben hango­san kiabálta a „vezér” az általa a fülekbe plántálandó mondatot: Itt járt a nyuszi! A gyerek tömeg nem tudta még, hogy a nyúl nem tollas állat, de mivel a nyúl jövete­lére, annak hozományára, ajándékára vágyott, elhitte a valótlant. Vajon milyen felnőtt lett az óvoda egykori szuggesztív vezéréből? Persze, lehetséges, hogy isme­reteinek gyarapodásával elvesztette az egykori szuggesztivitását, illuzionista haj­lamát. A hinta az óvodák elmaradhatatlan kelléke volt. Az ember mindig vágya­kozva, irigykedve nézte a fák és bokrok között röpködő madarakat, magasan a tavaszi kékségben hihetetlen eleganciával vitorlázó gólyákat, és még látható ma­gasságban nagy csapatban húzó, koncertet adó vándormadarak csapatát. A hinta a felszállás és leszállás mámorát, kábulatát nyújtotta a levegő suhogása, simogatása közepette. A hintát, a hintázót többek között a XIX. század két jeles koloristája, Szinyei Merse Pál (1869) és Pierre Auguste Renoir (1876) is megfestette. Az ember földhözragadtságának enyhítésére műalkotásaiban már évezre­dekkel ezelőtt a szürrealizmus eszközéhez nyúlt. Isteneinek, angyalainak, magának, és szállító állatainak szárnyat rajzolt, képzeletében és meséiben Ikarusként, rosz- szabb esetben boszorkányként seprűn repül, vagy különböző alkalmatosságokon, mint Harry Potter. A híres reneszánsz tudós, Leonardo da Vinci szárnyterveket készített (1485), a francia Montgolfier fivérek léghajója Annonayben már magasra emelke­dett (1783). A „póteszközök” (inga, hinta, hintaló, hintaszék, hőlégballon) után megjelentek, a madarak teljesítményét többszörösen felülmúló repülő alkalmatos­ságok. A XX. század nyitányán az amerikai Wright fivérek szárnyat utánzó légcsa­varral felszálló gépe meghódítja a légkör alsó rétegét, majd félévszázad múlva, az ürkorszakban az ember űrhajójával elhagyja bölcsőjét, a Földet. Óvodánk hajóhintájában két pad volt. A szemben ülő gyerekek időnként cserélték egymást a hintára várakozókkal. Nem emlékszem arra, hogy a nörszök megengedték volna a tolakodást, a potyázást, a helyfoglalást. A rend fétis volt. 210

Next

/
Thumbnails
Contents