A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

EMLÉKEZÉS - DOMOKOS TAMÁS: Volt egyszer egy óvoda

DOMOKOS TAMÁS EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT, VOLT EGYSZER EGY ÓVODA a Mária Valéria/Ságvári Endre/Mária Valéria utcában EZEN A HELYEN ÉPÜLT FEL 1868-BAN A VÁROS ELSŐ ÁLLANDÓ ÓVODÁJA feliratú jelentéktelen, alig észrevehető kis tábla található a Mária Valéria utca 6. szám alatti épület vörös kőporos falrészén. (Korábban Központi Általános Fiúis­kola, ma az épület a Hódmezővásárhelyi Szakképző Centrum Eötvös József Szak­képzési Iskolájához tartozik.) Summa summarum: csak ez az egy mondat emlékezik meg a 89 évig mű­ködött óvodáról. A lelkes óvókról, dadákról; az önfeledten zsivajgó, szocializáció első lépéseit megtevő óvodásokról az óvodatörténet lapjai árulnak el néhány apró­ságot. Az én oral historym pedig a második világháborút követő óvodaéveim né­hány, a zaklatottan futó évek során bizsergetően fájóvá vált emlékét eleveníti fel. Házunk kapukilincse akkor még magasabban volt, a fák törzse vékonyabb, az utcák hosszabbnak, az idő tempója pedig lassabbnak tűnt. Nővéremmel (akkor még ketten voltunk testvérek) kézen fogva jártunk a megközelítően 500 m-re lévő belvárosi/Mária Valéria utcai óvodába. Három, akkor még kijelöletlen, forgalom csekélysége által veszélyesnek alig nevezhető gyalogát­kelőhelyen kellett átkelni ahhoz, hogy a Lázár utca közepe tájáról, a Vata-féle ház­ból az óvodához érjünk. De hol vannak már az utunkat kísérő épületek, udvarok? Eltűnt a MÉH telep, a Moese-műhely; az iskola melletti cukrászda 50 filléres fa­gyijával, az óvodával szemben lévő pékműhely finom kenyérillatával. Még nem állt a művelődési ház sem, hiszen akkor folyt az építése. Az óvodának az utca felőli részén volt a gyermekkert/kindergarten kertje, amelyet talán amerikai juharfák árnyékoltak be. Körben, a szomszédos falak és a dróthálós kerítés közelében pedig puszpánggal határolt hóbogyó bokrok sorakoz­tak. Homokozó és többszemélyes hajóhinta biztosította az ovisok szórakozását, szellemi és szociális épülését. A homokozóban fünkciójukat vesztett zománcos bögrék és más edények szolgáltak a homok formázására, a bizonyos mértékben nedves kvarc szemcsék között működő kohéziós erők „tanulmányozására”. Már akkor rájöttünk, hogy a száraz homok úgy viselkedik, mint a folyadék, elfelejti a formáját. Ha kiöntjük a bögréből, „lefolyik/lepereg” a saját maga alkotta kis kúp alakú lejtőjén. Kedvencem egy kék pöttyös lilás-rózsaszín bögre volt, amelynek fenekén egykori használójának az ügyetlenségéről egy körömnyi darabon leütött zománc hiba júdáskodott. E hibája miatt száműzhették a füles bögrét a konyhából a homokozóba. A bögrés homokozás járult hozzá — a felnőttek igényeinek megfele­209

Next

/
Thumbnails
Contents