A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen I.
a dicséret tréfás csipkelődésbe csap át, amelyet persze mindenki „elért”. A böllér- asszonyok persze visszaválaszolnak egy fával töltött kolbásszal, amit a férfiak hibájának tüntetnek fel. A férfiak és nők ősi és örök pajzánkodása a másik nemmel, benne rejtőzik a mindennapokban, az ünnepek alkalmával pedig elmaradhatatlan. A felnőttek játékából a gyerekek és a fiatalok egyre többet értenek meg, ezzel nőnek bele a felnőttek (nemek szerinti) viselkedésformáiba.13 A bábaasszony és a szakácsáé alakoskodása a csőkben (keresztelő). A kisgyermeket érkezése (születése) után két napon belül megkeresztelték a templomban, utána mindig megrendezték a keresztelői ebédet és mulatságot, melyet régen csőknek neveztek. A templomból visszahozott keresztény báránykát a keresztanya vitte be a szobába, a pólyában letette középre, ahonnét az apja a magasba emelte, hogy minél magasabbra nőjön. Majd minden testvére kezébe adják, míg legvégül a gyerekágyban fekvő édesanyja mellé fektetik. Ezután a keresztelői ebédhez fognak, amelynek vége felé lélekszakadva beront a bábaasszony - miután a kisdedet és az anyát ellátta - és azt kiáltja: -Jaj, galambom! Csak egyenek kigyelmetek hamar, mert azután nem tudom érnek-e rá többet enni, itt a tatári A gazdáék megvigasztalják, és hogy az ijedtsége elmúljon, megkínálják egy kis szíverősítővel. Alighogy befejeződött a bába játéka, hatalmas csattanások hallatszanak az ajtó felől, mintha tényleg a tatár foglalná el a házat. Amikor megáll a kinti csörömpölés, a gazda kikiált, hogy szabad a bejövetel. Bejön az ajtón a szakácsnő, aki odavágta az imént az összes törött, repedt cserépedényt, amit a háznál összegyűjtöttek erre az alkalomra. Azt tartották, hogy ezután nem lesz ijedős a gyerek. Jókívánságait ő is elmondja az újszülöttre és szüleire, miután váltságdíjként pénzt kap és áldomás poharat. A bábaasszonynak még van tennivalója, egy cseréptányérban pénzt gyűjt a kisgyerek ruhájára, majd mindenestül odaadja az anyának, aki visszaadja a bába járandóságát belőle. - Locska-föcske legyen a mi gyerekünk! - és az üres tányért odavágja az ajtóhoz, hogy minél hamarabb kezdjen beszélni a gyerek.14 A régi vásárhelyiek a vendéglátó gazdától való búcsúzkodásnak is megadták a szertartását:- Kedves gazdánk (gazdaasszonyunk), mink most már elmögyünk, ételöddel, italoddal már mögelégödtünk!- Ha nem szerettelek vóna, föl se kerestelek vóna! A vendéglátó gazda így akarja marasztalni kedves vendégeit:- Ne mönj el tűlem kedvesöm, látod, hogy kedvedet keresőm! A vendégek válaszolnak:- El köll mönnöm, ha esik is, bár ha nehezömre esik is! Mikor kiitták az utolsó búcsúpoharat is, közös énekkel kíséri ki a gazda és családja vendégeiket: 13 KISS Lajos: Vásárhelyi hétköznapok. 1958. 27. 14 TÖRÖK Károly: Magyar alföldi népszokások = NAGY Miklós 1870. 186-187. 18
