A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen I.

- Élj boldogul, a jó Isten áldjon mög, olykor-olykor rúlam is emléközz mög\15

Megfigyelhetjük a régi vásárhelyi alkalmi szokásoknál az átörökített alakoskodás, ill. a közösség előtti szerepjáték fontosságát. Minden ilyen fontos eseményt kísérő komoly, vagy tréfás játék, szertartás, magában rejti a szerepjátszás ősi szükségességét, gyermeknevelő és felnőtteket összetartó szerepét. A mozgások, a beszéd, a gesztusok, a cselekvéssor mind ezeknek a jegyében történik. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ősi alakoskodásoknak nincs közvetlen kapcsolata az újkori népi színjátszással, elválik a dramatikus elemeket hordozó népszokás, és a népi szokásokat is felhasználó népszínmű.

Katolikus hatások az ősi népjátékokra

A kora középkortól kialakuló falusi plébániai iskola hálózat keretei között, elsősorban a különböző szerzetesrendekben nevelődött papok irányításával megindulnak a jelmezes iskoladrámák, amelyek ó- és újszövetségi történeteket mutatnak be. A katolikus egyház egyrészt folyamatosan tilt, befolyásol bizonyos ősi játékokat, másrészt felhasználja, beépíti a saját egyházi szokásai közé. Ezek mindig átvesznek bizonyos helyi sajátosságokat, elemeket az alakoskodásból, népi előadásokból, ugyanakkor folyamatosan hatnak az ősi szerepjátékokra, befolyásolják azok történeteit, szereplőit. A diákok számának emelkedésével a plébánosok szerepét átveszik az iskolamesterek, akik a latin, az ének, a matematika mellett tanítják a betle- hemezést, a húsvéti passiójátékot, jelmezes feltámadási körmenetet, pünkösdölést és hasonló egyházi ünnephez kapcsolódó szerepjátékokat, amelyeket legtöbbször a templom előtt adtak elő. A 15. és a 16. század folyamán több városkörnyéki plébánia és az ehhez szorosan kapcsolódó iskola létezik. Ismerjük a hód-vásárhelyi, az Urnépe, a szenterzsébeti, a csomorkányi, a szőlősi, a batidai, a mágocsi és a szent- királyi plébániákat és a mellettük működő iskoláikat. Valószínűleg több, a környékből származó növendék tanult a híres krakkói egyetemen, köztük is a legnevesebb Szentkirályi Tamás, aki a „Művészetek Megkoszorúzottja” címet nyeri el 1506-ban.16

A búcsú, búcsújárás a kereszténység felvételével kerül a magyarság szokásai közé, noha számtalan eleme ősi szokásokat is hordoz. Az évfordulókat, napfordulókat már őseink is megünnepelték, amikor a településükhöz közeli vagy távolabbi helyekre mentek, vándoroltak. Itt termékenységi és tisztulási szertartásokat

15 GREGUS Máté: A pusztakutasi olvasó egylet... = BAKK TAKÁCS Sára: Hazulról haza. Kolozsvár, 2009. 68.

16 IMRE Mihály: A város művelődéstörténete 1840-ig = Hmvhely története 1. Főszerk. NAGY István. Hmvhely, 1984. 586.

19