A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely első főiskolája
vagy 1913-ban Prágában, Bécsben és több német városban. A német mellett angol, francia és olasz nyelvekben is képezte magát. Úti élményeiről vetítőképes előadás- sorozatokat tartott országszerte. Tudományos munkája mellett folyamatosan tanított a máramarosszigeti jogakadémián. 1914-ben a háború Máramarosszigetet és térségét szomorúan érintette: orosz csapatok szállták meg a várost, melynek lakosai közül sokan a nyugatabbra lévő országrészek felé menekülnek. Pap Tibort, a jogakadémia igazgatóját is a menekülés során érte a halál 1914 októberében. Miután az oroszok visszavonultak, a jogakadémia tanári kara visszatért, és immár Gergely György igazgató irányításával folytatták az oktatómunkát. Gergely már ekkor szembesült azzal, hogy az ellenséges megszállás, illetve a katonai mozgósítás véget vethet a jogakadémiának (a líceum épületét a háború kezdetén hadikórháznak is használták), ezért minden követ megmozgatott, hogy az oktatás, ha nem teljes személyi feltételek mellett is, de folytatódjon. A tanárok egy része, valamint a hallgatók többsége katonaként vett részt a harcokban, ennek ellenére a főiskola folyamatosan működött a háború éveiben is. A háborús összeomlás után világossá vált, hogy a jogakadémia román állami keretek között nem hajlandó működni. Gergely és a tanári kar újabb városokat keresett meg azzal, hogy melyikük hajlandó befogadni és támogatni a menekült intézményt. A maradék Magyarországon Hódmezővásárhely mellett még Szeged került szóba, de utóbbi városban - igaz, csak 1921-től - a kolozsvári egyetem tanszékei kaptak helyet. Hódmezővásárhelyen gyakorlatilag a semmiből kellett újra teremteni a jogakadémiát. Gergely György és munkatársai tevékenységét a város és lakói anyagilag, valamint személyi feltételekkel (rendkívüli és óraadó tanárok, hallgatók) is támogatták. Az állam a jogakadémiákat már 1921-ben - az egyetemek jogi karaiba történő olvasztásával - meg akarta szüntetni, ám a trianoni egyezmény miatt menekülni kényszerült személyek vagy intézmények miatti általános rokonszenv, valamint esetünkben Gergely György, illetve kollégái és tanítványai állhatatosságának köszönhetően még három tanéven keresztül működhetett a jogakadémia. 1924-ben, az állam és az egyházak közötti tárgyalásokon eldőlt, hogy a protestáns felekezetek csak egy-egy jogakadémiát tarthattak fenn. A református egyház a kecskeméti főiskolát tartotta meg. A tanárok közül Gergely György és Rácz Béla Kecskeméten folytatta tanári munkáját. A munkás évtizedek során több súlyos betegségen (tífüsz, agyvérzés, spanyolnátha stb.) átesett Gergely szervezete 1928. február 10-én feladta a küzdelmet. Temetésére, amelyre a református egyház képviselői nagy számban érkeztek, két nappal később, Kecskeméten került sor. A költözés előkészületei. Hódmezővásárhely, mint befogadó város A háborús vereség és Tisza István 1918. október 31-én történő meggyilkolása azonban megváltoztatta a jogakadémia helyzetét. Főgondnokként ismét György Endre - Gergely György igazgató nagybátyja - patronálta az intézményt. 170
