A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen I.

szertartásokkal is párosultak. A Szent György-napi kihajtás és a Szent Mihálykor való elszámolás számtalan szokást, játékot alakított ki az Alföldön is. Többszereplős pásztorjátékokat, csikós-lakodalmat, juhászbált tartottak, számadó jeleneteket adtak elő. Ilyenkor történt meg a bojtárok pásztoravatása, a pásztorfogadás és a juhászkeresztelő, amelyek helyi szokások, előírt forgatókönyv szerint zajlottak le. A fiatal pásztorok, kondások, juhászok Advent és Vízkereszt táján járták végig a falvak és városok házait, újesztendei jókívánságokat, bő állatszaporulatot kívánva a gazdáknak. Hagyományos betlehemes játékaink elmaradhatatlan fő-, ill. mellékszereplői a pásztorok, vagy a pásztornak öltözött fiatalok. A legtöbbször kisebb pásztorjelenettel társított, furulyával, dudával kísért kántálást, énekkel kísért házalást, a gazda disznótoros adományokkal, pálinkával, borral és kaláccsal köszönte meg.3

Az embert utánzó alakoskodók között leginkább a közösség számára titokzatos, kevéssé ismert személyeket (pap, püspök, katona, koldus, halál stb.) illetve a helyiek számára különleges, alig ismert népcsoportok képviselőit (házaló cigányasszony, fütyürűs zsidó, drótos tót, török császár, medvetáncoltató móc stb.) jelenítették meg tréfás alakoskodással. Az öltözet (jelmez) másodlagos, jelzés értékű, a szereplők mozgással, arcjátékkal és beszédmodorral jelenítik meg, tettetik a szerepüknek megfelelő alakot. A népi színjátszás kezdete előtt egyszerű, nem elpróbált, hanem átörökített jeleneteket adtak elő az erre vállalkozó szereplők, lakodalomban, bálákban, tollfosztás, disznóvágás estélyén és más közösségi alkalmakkor. Ilyenek a lóvásár (kupeccel, gazdával és a lóval), lópatkolás (patkoltató gazda, kovács és a lovat alakító személyek), cigány koldusok a disznótorban, házaló drótostót stb. Közös jellemzőjük az alakoskodóknak, hogy egyszerre démonikus és szatirikus viselkedést nyújtanak a külső szemlélőnek. Azaz szereplésükben váltakoztatják az ijesztő és a vidám játékosságot. Alakjuk visszavezet bennünket az elenyészett ősi korszakokba, megidézi az elveszett hagyományokat.

Az Alföldön elsősorban férfi alakoskodók vesznek magukra hevenyészett női ruhát, amellyel a csúnya, magának való öreglányokat ábrázolják, tréfálják meg, 1. a régi vásárhelyi lakodalmi menet fonyóasszonya. Ha ellentétes beöltözésre kerül sor, ez sem az egyik, sem a másik nem részéről nem jelent nemi hovatartozásbeli zavart. A keleti és az európai alakoskodó hagyományokban sokáig a nők tétlen résztvevői voltak a különböző játékos alkalmaknak. Az ókori görög színjátszást kivéve, a női szerepeket férfiak alakították. Csak a 18. század második felétől találunk nőket a színpadon, a népi színjátékokba is ekkortól kerülnek be.

A Dunántúl, Felvidék, Dél-Erdély németek által lakott területeihez közel élő magyarság sokat átvett azok szokásaiból, ugyanígy az északi- vagy déli szlávok, ill. az erdélyi románok közelségében élő magyarok alakoskodó szerepjátékaikra voltak hatással. Ugyanígy befolyással voltak a magyar hagyományok a közelükben élő más népcsoportokra. Az Alföldön ilyen hatások nem, vagy csak kevesebb hatással voltak az alakoskodásra, később a szerepjátékokra.

3 Magyar Néprajz VIII.: Pásztorünnepek, közösségi alkalmak, szokások

14