A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - NAGY GYÖNGYI: Héjjahalomtól Kardoskútig
1918-ban az Osztrák-Magyar Monarchia haderejét lényegében úgy érte az összeomlás, hogy nem szenvedett jelentősebb katonai vereséget, mert a Monarchia hadserege a háború végén az 1914-es határokon állott. A háborús veszteségek azonban így is jelentősnek bizonyultak, ezért természetes igényként jelentkezett a hősi halottak emlékének megörökítése. Alig tört ki az első világháború, vidéken máris spontán emlékmüállító mozgalom indult, amely a fővárosi kezdeményezéseket is megelőzte.2 3 Ez az egyre terebélyesedő emlékmüállító mozgalom nagyon hamar állami irányítás alá került. 1915-ben megalakult a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság,J amely a háborús kormány propagandáját és ideológiáját támogatta. Szinte azonnal megalkotott egy „sajátosan magyar” szimbólumot, amely a magyar vitézséget, hazafísá- got és önfeláldozást volt hivatott hirdetni minden magyar városban. Ez volt az Isten kardja.4 Az Isten kardja szimbólummal azonban csak nagyon kevés emlékmű készült el, hiszen ez nem a gyászt vagy az elesett katonák hozzátartozóinak fájdalmát fejezte ki.5 Az első világháborús vonatkozású emlékművet, Sidló Ferencnek A nemzeti áldozatkészség szobra című alkotását 1915-ben Budapesten állították fel.6 Ezt az emlékművet 1915. szeptember 12-én a Deák téren, az Anker-ház előtt leplezték le.7 1917. január 11-én a képviselőház egy törvényjavaslatot nyújtott be a belügyminiszterhez, amely a „most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítés ét” indítványozta. A törvényjavaslatot már április 19-én szentesítették, s május 3-án 1917. évi VIII. törvénycikként meg is született. A törvény életbe lépésével az emlékműállításnak megszületett a jogi háttere.8 Az emlékműállítás következő szakasza a törvénycikk életbe lépése és az első bécsi döntés (1938) közötti időszakra esik. Ez alatt a huszonegy év alatt Magyarországon kb. 1100 első világháborús emlékművet állítottak fel. Az első hivatalos szoboravatásra Hatvanban került sor 1917. november 25-én, a helyi VöröskeA világháború és az emlékezés Magyarországon 2 KOVÁCS Ákos: „Emeljünk emlékszobrot hőseinknek!” = Monumentumok az első háborúból. Szerk. KOVÁCS Ákos, Corvina, 1991. 104. (A továbbiakban: KOVÁCS Ákos 1991.) 3 Továbbiakban HEMOB. 4 KOVÁCS Ákos 1991. 107-108. 5 Uott. 6 KOVALOVSZKY Márta: Kegyeletszolgáltatás = Monumentumok az első háborúból. Szerk. KOVÁCS Ákos, Corvina, 1991. 98. 7 http://epa.oszk.hu/00000/00003/00003/szabo.htm Letöltve: 2015. június 02. 8 KOVÁCS Ákos 1991. 109-110. 140
