A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A Speyer-kölcsön és Hódmezővásárhely

készítésére 605 277,67, külterületi útburkolásokra (a házipénztár terhére) 755 822,92, külterületi utak burkolására (az útalap pénztár terhére) 64 189,21, téglagyári földvásárlásra 50 000, a partílirdő építésére 138 996,72, a kardoskúti iskola építésére 43 459,42, összesen 3 067 419,76 P-t, vagyis a rendelkezésre álló összegnél 10 P 44 fillérnél többet. Endrey Béla polgármester-helyettes előterjesztése kitért arra is, hogy a város 2 millió 200 ezer P-t meghaladó összeget fizetett már kamat, törlesztés és egyéb címen a kölcsön után, de a tartozás még mindig majdnem ugyanannyi, mint eredetileg volt.34

A törlesztés

A város 1927-ben, majd a rákövetkező évben költségvetési hiányának fedezésére az állami egyenes adók után 50%-ban megszabott városi pótadó 7,3, majd 10%-kal történő felemelésének engedélyezését kérte a belügyminisztertől. A közgyűlés visszatérően megállapította, hogy a hiányt a külföldi kölcsön kamat- és tőketörlesztési részletével felmerült költségek okozzák, hozzátéve, hogy a többletkiadást már a kölcsön felvételekor jól látták, azonban akkor késznek nyilatkoztak a pótadó szükség szerinti felemelésére.35

így érkeztek el a gazdasági világválság évei. A magyar városok is abba a helyzetbejutottak, hogy egyik fő jövedelmi forrásuk, a városi pótadó nem folyt be olyan mértékben, mint az normális időben történt. Vásárhelyt, mint túlnyomóan agrárjellegű várost, az általános válság - az abból legkiélezettebben kiemelkedő mezőgazdasági válság miatt - még súlyosabban érintette. “A város lakossága 80%-ban mezőgazdasággal foglalkozik. A társadalomnak ez a rétege a mezőgazdasági termények alacsony ára és azoknak értékesítési lehetősége hiányában fizetésképtelen lett. Ennek következtében az iparban és kereskedelemben is megállott a termelőmunka. Az adófizető polgároknak fizetésképtelensége magával hozta a közületek fizetésképtelenségét is — értékelte a kialakult helyzetet 1931-ben Soós polgármester.36 A város bevételi hátraléka 1932-ben megközelítette a másfélmillió pengőt, melyet már a szeptember 30-ig törölt adóösszegek figyelembevételével állapítottak meg, de az még nem tartalmazta a behajthatatlanság címén az év végéig várhatóan még törlendő 250 ezer pengőt.37

Hogy pótolja elmaradt bevételeit, háztartási szükségleteire a város végszükségben egymillió pengőt meghaladó függőkölcsönt kényszerült felvenni. A függőkölcsönöket a belügyi kormányzat jóváhagyásával vette fel, abban a reményben, hogy egy éven belül vissza is tudja fizetni, azonban a gazdasági helyzet folyamatos romlása miatt ez lehetetlenné vált, a kamatokat is csak egyéb szükséges kiadások mellőzésével tudta fizetni. Másik nagy tehertétele volt a város háztartásának a 600 000 dolláros Speyer-kölcsön.

Az 1933. évi költségvetést 1932 novemberében tárgyalta a közgyűlés. Kun Béla nem fogadta el az előterjesztett határozati javaslatot, mondván, hogy azzal a város lakosai nyakába 153%-os pótadó szakadna, amit pedig a város adófizető polgársága megfizetni nem képes. Minthogy annak idején a Speyer-féle külföldi kölcsönt felsőbb nyomásra vette fel a város, most kérni kell a kormánytól, hogy keressen módot a kölcsön feltételeinek módosítá34 VRÚ, 1934. máj. 15.

35 HL Th. Biz. kgy. jkv. 134/1927., 573/1927.

36 VRÚ, 1931. máj. 23. Dr. Soós István a városi kölcsönről.

37 HL 11. 2200/1932.-5047/1933.

96