A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek - Népi sütő-főző mesterek

egykori Lord Rothermere [ma Dr. Rapcsák András] és a Mária Valéria utca sarki házában volt). A fővárosi és vidéki vásárlátogatók ellátására létrehozott csárdában tizenhét szakács­nő és tíz felszolgáló lány szorgoskodott. A sátrakban és a szabadban felállított kecskelábú asztaloknál helyet foglaló vendégek első nap csigalevest, malacpörköltet, malacpecsenyét és vásárhelyi túróslepényt, másnap bográcsos gulyást, sertés karajt sütve és szalagos fánkot ehettek.27 A vásári sütögetők nagy része az 1950-es évek eleji államosításokig működhettek, ek­kor állami vendéglátó vállalatokhoz. Az ÁFÉSZ kezelésbe kerültek a pecsenyesütők, halsü­tők, majd a büfék is. A visszaélések miatt azonban már a hatvanas évektől „gebinbe” adták a vásári sütögető ipart, amely egy bizonyos ellenőrzött szabad kereskedést jelentett. Az 1980-as évektől újra magán büfék működhettek város szerte és vásárok, búcsúk, majálisok alkalmával. Ekkor kezdett terjedni hotdog, a hamburger, majd az 1990-es évektől a pizza. Ezek mára szinte teljesen visszaszorították a hurka-kolbászt, pecsenyét és a hagyományos magyar ételeket. Lángossütők A zsírban vagy olajban kisütött lángos Vásárhelyen csak az 1950-es évek végén jelent meg. A mesterséges iparosítással együtt, a nagyobb gyárak, üzemek környékén és a régi vá­sártérre költöztetett piacon jelentek meg az első lángossütők. Kezdetben csak sima, sóval meghintett lángost árultak. Később jelent meg a fokhagymás, majd a tejfölös változat. Úgy tartották: -Annál a lángososnál kapsz friss lángost, ahol sorba kell állni érte. A balatoni lán­gossütők hatására bekerült a választékba a sajtos-tejfölös, majd a töltött lángosok egész so­ra. A kétezres évek környékén jelent meg a magyar és vásárhelyi hagyományokhoz részben visszatérő, hordozható kemencében sütött kenyér lángos, hagymás, szalonnás, tejfölös, kol- bászos változatokban, amelyeket kézműves vásárok, borfesztiválok alkalmával lehet meg­kóstolni. Felhasznált és ajánlott irodalom ANTAL Imre: Pami. Bp. 1991. 113. V. György halála. Disznóvágás az ötvenes években CSÓKÁN Pál: A hurkatöltő = Népújság, 1943. 12. 24. HERCZEG Mihály: Hódmezővásárhelyi parasztételek. Hmv, 1998. KISS Lajos: A szegény ember malaca = Vásárhelyi hétköznapok. Bp., 1958. 13. Böllér, böllérasszony foga­dás, disznóvágás. Kiss Lajos: A hódmezővásárhelyi mészáros mesterségről = Vásárhelyi hétköznapok. Bp., 1958. 136. KISS Lajos: A szegény emberek élete. Bp., 1955. A kenyérkofa. 527.; A piaci és vásári kofák. 522.; A sza­kácsáé. 364.; Aratóebéd. 142.; Kosztadó, kifőző asszonyok. 573. Kiss Lajos: Vásárhelyi híres vásárok. Szeged, 1956. 90. A vásári sütögetők NAGY Gyula: Disznóölés = Parasztélet a vásárhelyi pusztán. Békéscsaba, 1975. 290.; Birkavágás. 294 és 407. NAGY Vera: Etelkonzerválási eljárások Vásárhelyen = Pálannya és Fajancsi. Hmv, 2008. 95. SZENTI Tibor: A böllér és a disznótor = Vásárhelyi emlékeim, Hmv, 2007. 132. SZABÓ Sándor: [Disznóvágás „feketén”] ...aki elszámol. Hmv, 2009. 94. TÓTH József: Böllérkalandok = Csongrád Megyei Hírlap, 1964. febr. 27. 5. 27 Vásárhelyi Reggeli Újság, 1935. jún. 11. 77

Next

/
Thumbnails
Contents