A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek - Népi sütő-főző mesterek
esi, pár négyzetméteres sütögető bódéban faszénparázs fölött pirította a tök- és napraforgó magot és pattogtatta a kukoricát. Három gyereket nevelt fel és taníttatott ki a vállalkozásából. Utódja, a „tökmagos’’ Szabó Sándor (1932—2010) bácsi lett, aki a pirított tökmagon és napraforgón, pattogatott kukoricán kívül, főtt kukoricát és saját termésű és otthoni kemencéjében maga sütötte sült tököt is árult. Gesztenyeérési szezonban, egész karácsonyig sütötte a Mecsek-aljáról hozott gesztenyét a főutcán. 1971-től több mint harmincöt éven át árulta a pirított csemegéket, hol a mozi mellett, hol a „Mese”(HMSE) meccsein, hol egy-egy vándorcirkusz fellépésekor, hol a főutcái „Nagyhentes bolt” mellett.25 Vásári sütögetők Az egykori vásártéré.n, a fölsővásár és az állatvásár között állították fel 8-10 sütögető sátrukat a vásári pecsenyesütők és italmérők. A sátrak bejárattal egymással szembe helyezkedtek el, egy utcát alkotva a vásárban. Régi szokás szerint cégérük a forgácsbokréta vagy a szalmából font koszorú egy hosszú bot végén, amelyet még fel is pántlikáztak és a sátor bejárata fölé tűztek ki. Minden sütögető a bejárata mellé rakta a pecsenyesütőjét, hogy a kellemes illatok becsábítsák a vendégeket a sátorba. Tűzhelyként rögtönzött, sárból és téglából rakott tüzelő, később hordozható takaréktűzhely szolgált. Ezeken sült a hurka-kolbász, a cigánypecsenye, friss tö- pörtő. Néhol üstházban, vagy szolgafára akasztott bográcsban marha-, birka- vagy disznópaprikás főtt. Az 1890-es évekig vendégcsalogató „szabadlányok”, .jóféle szömélyök” táncoltak és énekeltek a bejáratnál, néha a kirakott asztal tetején, kezükben borosüveggel. Feladatuk a vásári nép becsalogatása a sütögető sátrakba, ahol a frissen sült, vagy főtt ételek mellé pálinkát és bort is kaphatott a vendég. Egy-egy jól sikerült vásár alkalmával, akár jó vételt vagy eladást csináltak a gazdák, itt ettek frissen készült pecsenyét és ittak rá bort vagy sört. Az italozás legtöbbször nótázásba és mulatozásba csapott át. A szabadlányok egy része a testét is árulta, a sátor belső végében lerekesztett vacokban. Ezután a lányokat nyilvános házakba terelték, a sütögető sátrakban csak enni-inni lehetett. Az 1930-as évektől a szeszes italokat is kitiltották a sütögető sátrakból, így váltak csöndes étkező helyekké a vásárok alkalmával.26 A vásárhelyi sütő-főző asszonyok bemutatkozása volt az 1935 pünkösdjén megrendezett Alföldi Hét rendezvénysorozat keretein belül, a Kossuth téren felállított, Gazdasszo- nyok Egyesületének Magyar Csárdája (Magyar Gazdasszonyok Egyesületének Boltja az 25 SZABÓ Sándor: ...aki elszámol. Hmv, 2009. 206. 26 KISS Lajos: Vásárhelyi híres vásárok 1956. 90. p. 76 Vásári sütögetők. (Plohn József felvétele az 1900-as évek elejéről. Magyar Néprajzi Lexikon. 3. köt. 382.)
