A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek - Népi sütő-főző mesterek

A kenyérsütögető kofák az első világháborúig jártak a piacra, vagy polgári házakhoz vittek rendszeresen frissen sült kenyeret, zsemlét, fehér abroszba kötve. Ezután számuk megfogyatkozott, szerepüket átvették az egyre nagyobb számban megnyíló pékségek, kenyérboltok. A házaknál megdagasztott kenyértésztát a gazdasszony, vagy lánya vitte a pékségbe és ott sütötték ki. A pék, a bérsütésért kenyérlisztet vagy pénzt kért a kenyérsüttetők- től.

Voltak még a kenyeres kofák mellett, zsemlyeáruló asszonyok, kalácssütögető, lepényáruló asszonyok és a tejeskofák is a vásárhelyi piacon és a „vásárhelyi híres vásárok” alkalmával. A messze vidéken híres vásárhelyi „fenékön sült lepény ”-t frissen sütve hordták ki vászonszalvétával bélelt kétfülű széles kasban a vásárokra. A lepényáruló asszonyok naponta többször fordultak az otthon kisütött kerek lepényekért, amelyet cikkre vágtak. Gyerekek, asszonyok csemegéje volt, de a férfiak is szerették, hiszen a sós lepényre jól csúszott a bor. A belvárosban, a Szőlőfiirt borozóban (közismertebb nevén Hordó) évtizedekig árulták a jó vásárhelyi túrós lepényt. A vásárhelyi lepényt még megtalálja az éhes piaclátogató, és néhány házi süteményt sütő asszony ma is árul a vásárhelyi piacon. A régi vásárokban árultak még a sütögető kofák tejespitét (öntött pitét), lekváros- és mákos kiflit, ritkábban frissen sült fánkot és csörögét is. Egyszerűbb linzereket, hókiflit, barátfülét, szalagárés süteményeket készítő asszonyok ma is járnak a piacra portékájukkal.

Néhány mozgó pereces fiú, pékinas is volt a vásárokban, akik egész nap járták a sorokat és rúdra húzott sósperecet, tojásos perecet, kosárban tartott zsömlét, császárzsömlét, kiflit, fonott kiskalácsot, nagy lekváros kiflit stb. árultak. Ha elfogyott a portékájuk, a pékműhelyből frissen sült áruval tértek vissza a vásárba.

A tejeskofák, túrás-sajtos asszonyok mindig is hozzátartoztak a vásárhelyi piac és a vásár képéhez. Egykoron is fehér kötőben, fehér fejkendőben a kenyereskofák szomszédságában árultak a helyi vásárokon és a hetipiacon. A felsővásárban (kb. a mai Szent István király templom helyén) is voltak sajtot, túrót, tejfolt készítő és árusító asszonyok. A tejeskofák (elsősorban gulyások, juhászok és fejőstehenet tartó gazdák feleségei), a saját tehéntől este és hajnalban lefejt tejet árulták régen cserépkantában, -szilkében, majd bádog, zománcos és alumínium kantában, ma már saválló tejesedényben. Az 1990-es évek elejétől városszerte nyíltak a magán tejkimérők, ahol a vásárló által vitt üvegekbe, műanyag palackokba mérték a friss házi tejet. A kétezres évektől tejhűtő-tartályos, kisteherautóval viszik a piacra, vagy városszerte a friss tejet. Házi sajtot az 1990-es évek végétől készítik újra és árulnak nagyobb mennyiségben tejeskofák a vásárhelyi piacon. Volt olyan tejesasszony, aki piacon nem is árult, házi tejét, tejfölét, túróját kiskocsival, vagy megrakott kerékpáron, házakhoz vitte megrendelésre. Minden tejesasszonynak saját gazdasszonyi, megrendelői köre alakult ki. Ma a legtöbb tejes asszony autóval viszi — megrendelés alapján - tejtermékeit, házi tojást, stb. hivatalokba, munkahelyekre.

Ismert városi alakok voltak még a pattogatott kukoricát és tökmagot, szotyolát áruló, gesztenyét sütögető asszonyok. Forgalmas helyeken, kávéházak, vendéglők, a népkerti mulató, majd a mozik mellett és a piacok, vásárok alkalmával sütögettek. Kukoricát, tökmagot mindig, gesztenyét, csak amikor beérett, novembertől sütöttek. Kiskocsin, talicskán vitték ki a kisebb, hordozható üstházat és ennek tetején, kiluggatott vastepsin, rőzselángnál sült és illatozott a szelídgesztenye. A pattogatott kukoricát papírtasakba mérték, a pirított tökmagot, napraforgót és a sült gesztenyét papírtölcsérbe, vagy egyszerűen a gyerekek markába, zsebébe tették.

Sajti Miska (1903-1973) bácsi a Korzó (Béke) mozi mellett ámít évtizedekig pirított tökmagot és napraforgót és pattogtatta szorgalmasan a mozilátogatóknak a kukoricát. A ki75