A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

KITEKINTŐ - ZSEBŐK JÁNOS: Tiszaparti képek

Estefelé járt az idő, de azért a nap ferdén hulló sugarai tisztán tárták elénk az 514 mtr magas híres tokaji szőlőhegy oldalát, melyen nagy vízmosások okozta szakadékok tátogtak. A szakadékok közötti területen a hegy tövétől annak tetejéig nyílegyenesen húzódtak az egészséges szőlősorok, imitt-amott fehéren kanyargó utakkal tarkázva. A hegy alatt és víz felett hosszú vonalban voltak Tokaj színes házsorai, csillogó templomtornyokkal tagozva.

Közvetlen Tokaj előtt van a Bodrog torkolata, hol a Tisza hirtelen délfelé kanyarodik. A szép fekvésű kis városka alatt két nagy vashíd emelkedik a Tiszán. Ezek egyikénél történt az eset, mely az egyhangúságot kissé megtörte. Az első híd vízben lévő oszlopa közelebb van a tokaji, mint a bal parthoz, minél fogva a város felől sokkal keskenyebb útja van a tutajnak, mint a másik part felől. Mind amellett kormányosunk mégis itt akarta keresztül vezetni a tutajt, melynek elejét szerencsésen bele is kormányozta a keskeny útba, de a hátulját, dacára evezős erőfeszítésének nem bírta parthoz húzni Ennek következménye az lett, hogy a tutaj hátsó felét az ár a hídláb másik oldalánál sodorta keresztül. Meggörbült a nagy alkotmány kifli alakra. Első pillanatba azt gondoltuk, hogy a roppant nagy teher elsodorja a keskeny terméskő oszlopot. Már-már készültünk a vízbe ugrani, hogy kiússzunk a partra. Izgalommal szemléltük, hogy a hídoszlopnál mint torlódnak egymásra a nagy fenyőszálak, midőn a legnagyobb erőfeszítésnél egyszerre irtózatos recsegéssel kettészakadt a birodalmunk.

A tutajos nép csak bámult tehetetlenségében. Azt sem tudta, hogy most mihez fogjon. Egyik darabon mi voltunk a kormányossal, a másikon meg a három evezős. Minden kormányozás nélkül, teljesen a víz szeszélyére bízva úszott a két fél tutaj egymástól kis távolságban. Volt itt olyan vergődés, hogy rossz volt nézni. Végre összetereltük a két darabot. Összekötöztük ismét, s Tokajtól mintegy másfél óra járásnyira kikötöttünk. Ugyanitt az utánunk jövő két tutajt is kikötötték, melyeknek lakóival csak itt volt szerencsénk megismerkedni.

Egyiknek egy rossz, rágott szalmakalap volt a fején, a másiknak karima nélküli, a harmadiknak meg nagyon is nagyszélű. Egyik jobb modell volt, mint a másik. Bogár hajuk vállig érő, bőrük inkább fekete, mint barna, gyér ruházatuk ragadt a szennytől.

Szombat este volt, mikor kikötöttünk, s ott vesztegeltünk vasárnap estig, mert a hetedik napot ők is megünnepelték. Különben dicséretükre legyen mondva, igen vallásos emberek. Reggel és minden evés után félre állanak, s levett kalappal hangosan imádkoznak. Áhítatosságuk engem is meglepett.

...Vasárnap délelőtt, mikor az egész Tokaj lakossága ünnepi díszben volt, e 12 főnyi mezítlábas, zsíros regiment élén bevonultam Tokajba bevásárlásokat eszközölni. Természetes, hogy mindenki minket bámult. Még regéket is költöttek rólunk. Összevásároltam itt éléstárunk számára annyi mindenfélét, hogy Csongrádig nem kellett venni semmit. Nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy mint nálunk, úgy Tokajban is csak hírből ismerik a tokaji bort, mert sehol sem kaptunk. No de ez még nem olyan nagy baj. Kaptunk 20 krajcá- ros pálinkát eleget, mellyel felvillanyoztam a szakaszomat.

...Estefelé indultunk el Tokaj alól. Lobogott a mogyorógúzs lángja a tutajon. A vacsora készítésével foglalkozott mindenki. ...Én tisztogattam a krumplit, feleségem olvasztotta a szalonnát. A tutajos gyerek egy nagy bográcsban kavarta egy fenyőkóróval a to- kányt. Gyuri élesztette a tüzet. A sógornőm csak dirigált és kritizált.

...Enyhe éjszakákon néha éjfélig is figyeltük a folyton változó holdvilágos tájképeket. S midőn eközben egy-egy híd alatt haladtunk el, borzongást éreztünk a hátunkban. Mintha valamely óriási démon sötét árnya vonult volna el felettünk.

293