A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
KITEKINTŐ - ZSEBŐK JÁNOS: Tiszaparti képek
Az utazás vége Tokajtól Csongrádig a megszokott nomád élet egyhangúságában, minden különösebb esemény nélkül jutottunk el. Augusztus hó 13-án reggel értünk Csongrád elé. Ki kellett kötni, mert a hajóhidat már összecsukták. Ez a hajóhíd egy bárkákra rakott ósdi alkotmány. Középső részét naponkint reggel és délben kinyitják, hogy a hajók és tutajok közlekedhessenek. Átjárója, mintha a szegény tutajosok átkai alatt gömyedezne, alacsonyan van a víz fölött. Még a legszebb időben is remegve, izgatottan kormányozzák itt a tutajokat keresztül, s megkönnyebbülve sóhajtanak fel, ha minden kár nélkül szerencsésen át érnek. A délelőtt folyamán olyan szél kerekedett, mely kormányosunk jövendölése szerint napokig is eltarthat. Igaza lehetett, mert a szél még este sem szűnt meg. Bosszantott a dolog bennünket, hogy a szomszédból ilyenformán hamar haza nem juthatunk. De segített a honvágy, mely itt már teljes erővel ki tört rajtunk, s addig ösztökélt a tovább haladásra, hogy végre is meghoztuk a határozatot, melynek értelmében a sajkát ismét vízre bocsátottuk, s megtettük az előkészületeket az indulásra. Fekete kormányosunk vállalkozott, hogy hazakísér bennünket. Könnyes szemekkel búcsúzott a jámbor tutajos nép. Arcukon a mély sajnálkozó kifejezésével bámultak utánunk, míg végre eltűntek az éj sötétjében. A teli hold nagy vörös korongja már ott ült a horizonton, s hosszú fényes csík nyúlt felénk játszadozva a mozgó víz felületén. A híd gátjainak egyik szűk sikátorán szerencsésen átértünk. Az asszonyok most már nyugodtan fekhettek le, míg mi birkóztunk a széllel, mely elől az egyik, majd a másik part mellett kerestünk menedéket. Gyuri a sajka végében erélyes munkát fejtett ki. Egy tállal távolította el a kiszáradt sajkába szivárgó vizet. így haladtunk csiga módjára. Mindamellett éjfélkor már jól elhagytuk Szentest, midőn azt vettem észre, hogy sajkánk nagyon mélyen jár a vízben. Túl van terhelve, gondoltam, s azzal haladtunk tovább, mind addig, míg sógornőm lármázása föl nem világosított, hogy O fél oldalával vízben fekszik a putriban. Már nem csak a pallózat, hanem az ágyak is vízben voltak. így hiába hányta ki Gyuri a vizet a sajka magasabban fekvő orrából, ha belül meg folyton szaporodott. Fiamar kieveztünk a parthoz, s a hold halvány fényénél kipakoltunk a partra mindent. A szénát, mely derékaljul szolgált, kihánytuk, mint felesleges terhet. Egy óra alatt kihánytuk a vizet is. Ismét bepakoltunk, s újult erővel hajtottuk a megkönnyebbült sajkát, hogy szinte belemelegedtünk, míg az ázott alakok dideregtek a hajnal hűvösében. Midőn a nap feltolta izzó képét a vörös bárányfelhők között, s széthinté a bíbor színeit a füveken, már túl voltunk Mindszenten. Megdermedt ujjainkat már csak a görcs tapasztotta az evezőkre, midőn csüggedten megérkeztünk a várva várt Mártélyra. A Tiszapart jellege A forrástól Kőrösmezőig a köves talajon rengeteg fenyvesek között folyik, s nagy sziklákat görget a keskeny Tisza. Kristálytiszta vize a fekete kövektől sötétkéknek látszik. Kőrösmezőtől Szigetig kopasz és erdős részletek váltják egymást. Szigettől Husztig, mondhatni, teljesen kopasz, csak imitt-amott találni füves cserjéket. A víz színe itt már világos. Flusztnál meredek hegyoldalak mellett folyik Feketehátig. Alább a síkságon ismét csupasz a part Bökényig. Itt kezdődnek a gyenge füzesek. A meder fejnagyságú kavicsokkal van tele. A víz kristálytiszta. Tiszaújlak és Mezővári között a bal parton már szép, fás részletek vannak. A jobb part felől azonban 3-4 mtr magas, meredek, szakadékos part húzódik. A talaj előbb apró kavi294
