A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

KITEKINTŐ - ZSEBŐK JÁNOS: Tiszaparti képek

sajka kötelét eloldva, türelmetlenül vártam közeledésüket. Az átellenben lévő meredek part mellet tartottak. Megkérdeztem, hogy meddig mennek? Szegedig! - volt a válasz. Működésbe hoztam az evezőt. Iparkodnom kellett őket gyorsan elérni, nehogy a következő kanyarulat szélét súrolva összezúzzák sajkánkat a fenyőszálak. Sikerült őket elég jókor elfogni. Tutajra szállván, első kötelességünk volt, hogy a sajkát felhúztuk a tutaj tetejére. így már bátrabban járkálhattunk a szilárdabb tutajra került putriban.

...Pálinkás jó reggelt kívánva az új kompániának, mely igen szívesen fogadott bennünket. Szemügyre vettük az új portát. Egy 12 öl széles és 60 öl hosszú tutaj volt az, több mint 500 db nagy fenyőszálból összekötözve. Hercegi kényelmet nyújtott a nem remélt nagy porta. Első tagján volt egy lapos gyékénysátor, melyben a tutajosok holmija volt. A sátor előtt 4-5 méternyi terület földdel volt behordva, melyen éjjel- nappal égett a tűz. Ide húztuk mi is a sajkát, mely ezen túl is hűséggel szolgált lakás gyanánt. Meg volt itt minden lehető kényelmünk. A legszebb gyümölcsösökben, gyenge kukoricában, s egyéb jó dolgokban bővelkedő part csemegével is ellátott bennünket.

...Utazásunk következő napjai gyönyörűen teltek el. Haladunk most éjjel-nappal. A szél nem háborgatott. A hold is teljesen meghódolt. Már Várinál újholddal kedvezett, s mind telibb képpel szórta sugarait egészen hazáig.

...Háztartásunk teljesen rendbe volt, mihez nagymértékben hozzájárult két siheder tu- tajos készséges vállalkozása. Ha gyümölcsre, tejre vagy kenyérre volt szükségünk, nyakukba akasztottuk a tarisznyát egy üveggel, s így kiúsztak a partra. Hirtelen összepakoltak, amit lehetett, s azután iramodtak vissza a tutaj után.

.. .Reggelenként korán keltünk, hogy lássuk a felkelő nap bíbor színeit s a Tisza ködének elvonulását. Azután elkészítettük a reggeli teát vagy kávét, melynek elköltése után megkezdtük a fürdést. Egész napon át fürdőruhában voltunk, s így könnyen dacolhattunk a nap forró hevével, mely elől nem menekülhettünk árnyékos helyre. ... A fürdést még Gyuri is megkívánta. Midőn meggyőződött róla, hogy csakugyan nincsenek a Tiszában agyardok, emberevő cápák és más vízi szörnyetegek, a forró nap pressziója alatt egyszer annak kijelentésre, mert vetemedni, hogy szeretne úszni tanulni. Felcsaptam úszómesternek. Derekára kötöttem egy 200 méter hosszú szárítókötelet, s megkezdettem vele az úszó-leckéket. ...Minden ékesszólásomat össze kellett szedni, míg rá tudtam venni, hogy beleereszkedjék a vízbe, ami eleinte mindég irtóztató arckifejezések és hallható fogvacogások közepette történt. Ilyenkor természetesen a tutajnak minden lakója odasereglett, s mulatott a levegő után kapkodó vergődésén. ...Néhány nap alatt Gyuri már vígan ugrált kötélen fogva a vízben, sőt annyira merész lett, hogy két tutajosnak megengedte, hogy őt kezei és lábainál fogva lódítsák vízbe. Nagy volt az öröm, hogy már fel tud jönni saját erejéből a víz felszínére, s ki tud evickélni a tutajig.

Kár, hogy produktumaival nem mulathatott bennünket egész hazáig, mert egy szerencsétlen bukfencezése alkalmából a tutaj alá került, s oly eszeveszettül kapaszkodott befelé, hogy csak alig voltam képes kötelét megtartani. Egyik karját már az 5. és 6. fenyőszál között dugta fel. A szemlélő víg ábrázatokon egyszerre a rémület tükröződött vissza s mindenki szívdobogva várta következőket. Láttam, hogy tanítványomat a kötélnél fogva nem vagyok képe kihúzni, feltettem magamban, hogy bevárom a pillanatot, míg levegővételre kinyitja a száját, mert azt tudtam, hogy azután már nem kapaszkodik. Úgy is lett. Egy izgalmas perc letelte után kihúztam. Soha el nem feledem azt a képet, amelyet a már-már eszméletét vesztő Gyuri vágott. ...Szegény Gyuri! 3 három napig nem volt szomjas, és fürdeni sem mert többé, mi miatt az egyhangúság csak növekedett egészen Tokajig.

292