A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - ZEMAN FERENC: Törvényhatósági választás Hódmezővásárhelyen 1934-ben
a mártélyi szavazatszedő küldöttség új elnöke valóban elkésésük miatt nem fogadta el a panaszos bizalmi egyéneit, másrészt, hogy Domokos elnöki tisztével visszaélve megsértette-e a választások titkosságát. A visszaélés lehetőségét támasztotta alá az a tény is, hogy a mártélyi választókerületben az 1934-es törvényhatósági választásokon mindössze 41 szavazatot kapott az MSZDP-vel szövetséges Egyesült Polgári Blokk listája, míg néhány hónappal később, az 1935-ös országgyűlési választáson a szociáldemokraták ugyanitt már 150 voksot gyűjtöttek, sőt 1931-ben is 121 választópolgár szavazott rájuk. Az ellenoldal panaszindítványát ismét Laub János jegyezte, aki Kovács Jenő póttagságát támadta meg. Arra hivatkozott, hogy a jelölt jogellenesen tartózkodott a vajháti szavazókor helyiségében. A harmadik felszólalást Brezovai Lajos tette, aki a voksolás titkosságának megsértése ellen emelt szót, mivel álláspontja szerint az Egyesült Polgári Blokk szavazólapjain átütött a nyomtatás. (A mellékelt szavazólapon valóban átlátszottak a nevek.) A lefolytatott vizsgálat után 1935 júliusában az igazoló választmány, bár megállapította, hogy a választókerületben kisebb szabálytalanságok történtek - például ilyen momentum volt a bizalmi egyének elutasítása - minden felszólalást elutasított, és helybenhagyta a választás eredményét. Ezt követően Kovács Jenő, Brezovai Lajos és Laub János is petíciót adott be a közigazgatási bíróságnak.31 A tizenkettedik választókerületben csak egyetlen lista indult, senki sem élt panasszal, és hivatalból sem indult eljárás. így az itt elnyert mandátumokat már 1935 tavaszán igazolta a választmány. Az érdekképviseleti választások eredményei - a megtámadott kereskedelmi és iparkamarai választás kivételével - jóváhagyásra kerültek. A kifogásolt kamarai képviselői helyeket 1935 júliusában igazolta a választmány, majd a közigazgatási bíróság is elutasította az összes ez ügyben hozzá beérkezett fellebbezést.32 A Farkas főispán által irányított hatósági és tisztviselői presszió elsősorban a szociáldemokraták ellen irányult, akik a Népszava hasábjain támadtak vissza rá. A helyi MSZDP visszaszorítására tett lépések azonban nem jártak sikerrel, sőt visszafelé sültek el. A köz- igazgatási bíróság - igaz néhány esetben csak évek múlva - a tizenegyedik kivételével, valamennyi választókerület választási eredményét érvényesnek ismerte el.33 Farkas Béla főispán 1935 májusában lemondott. Távozásában szerepet játszhattak a törvényhatósági választásokon az ő utasítására elkövetett visszaélések is. Kozma Miklós a második Gömbös-kormány új belügyminisztere márciusban még megerősítette tisztségében. 1935 áprilisában azonban a kormánypárti lista mandátum nélkül maradt a vásárhelyi országgyűlési képviselőválasztáson. Farkas főispán körül elfogyott a levegő, a vereség miatt távoznia kellett tisztségéből. Utódja Kozma György, a belügyminiszter testvére lett. 1935 júniusától tehát már az új főispán töltötte be az igazoló választmány elnöki posztját.34 Megismételt törvényhatósági választás a tizenegyedik választókerületben A közigazgatási bíróság 1936 tavaszán tárgyalta a tizenegyedik választókerületben történteket. Laub János panaszát mellőzte, ugyanakkor Kovács Jenő és Brezovai Lajos panaszának 3lUo. 17/1934., 21/1934. 19/1935., 25/1935., 38/1935., 40/1935., 41/1935.; VRÚ, 1935. július 13. 1. 32VRÚ, 1934. december 9. 2.; VRÚ, 1934. december 18. L; MNL CSML HL Hmvh. v. lg. Vál. ir. 6. d. 49/1935., 4/1936. 33VÚ, 1935. március 27. 3. 34VARSÁNYI i. m. 293-294.; VÚ, 1935. március 12. 2. 160
