A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Baksa Lajos

meg működését. Ide többnyire város azon szegény sorsú lakosait utalták be, akik már nem tudtak gondoskodni önmaguk ellátásáról. Nem sokkal később elhagyott gyermekek számára is biztosítottak férőhelyeket, valamint alapfokú oktatást.

Baksa hivatali ideje alatt új lendületet vettek a köz- és magánépítkezések. Ahogy a hírlapíró fogalmazott - építési láz vette kezdetét Hódmezővásárhelyen.30 1892 és 1894 között épült fel egyebek mellett a Gazdasági Egyesület székháza a Lehel és az Andrássy utca sarkán, a Központi Szálloda és Kokovay Mátyás kétszintes háza a János téren. A polgári fiúiskola Szabadság (ma Szent István) téri épületét 1897-ben adták át rendeltetésének. A Petőfi, a Klauzál, valamint a Kállay utca több lakóháza is az 1890-es években épült. A másik fontos középület, amely több évtizedes előkészítés után megvalósult, a különálló gimnázium, melynek emelését az eddigi iskolaépület túlzsúfoltsága indokolta, hiszen az iskola mellett az egyházi hivatalok is itt kaptak helyet. A Szeremlei Sámuel újtemplomi református lelkész által vezetett építési bizottság 1896 tavaszán határozott az építkezés megkezdése mellett. Szeremlei visszaemlékezése szerint Baksa, Kállay Albert főispán és Endrey Gyula képviselő igyekezett meggátolni a 20 ezer korona államsegély elfogadását a gimnáziumépítés céljaira, ám Tisza Kálmán volt miniszterelnök, Zsilinszky Mihály államtitkár és Juhász Mihály egyházi fogondnok, későbbi polgármester közbenjárására a pénz mégis megérkezett a helybeli református egyházhoz.31 A gimnázium 1897 őszére elkészült, és azon nyomban átköltözött a tantestület és maga az egész intézmény is, ám a hivatalos felszentelő ünnepségre csak 1898-ban kerített sort az immár Juhász Mihály polgármester vezette városi tanács és a Szeremlei elnöklelkész által irányított vásárhelyi református egyház.

Az óvónőképző intézet 1892-ben a Szabadság téren, a valamikori présházban kapott helyet. Az iskola 1892 és 1894 között tevékenykedő első igazgatója, Peres Sándor (1863-1907) maradandót alkotott a hazai neveléstörténet szempontjából rövid pályafutása során.

Ugyancsak Baksa Lajos polgármestersége idején történt a nyári színkör ügyének felkarolása. A 19. század tízes éveitől kezdve egyre gyakrabban fordultak meg színjátszó társulatok Hódmezővásárhelyen is. A kiegyezést követő években már felmerült a színház- építés gondolata, melynek érdekében a közgyűlés képviselői bizottságot alakítottak, ám lényeges előrelépés pénzügyi fedezet hiánya miatt nem történt. A millennium országos ünnepségsorozata jó alkalmat jelentett a város számára, hogy létrehozza első állandó színházi épületét. Az építési helyszínt a Népkert északi részén, a Szőnyi utca torkolatánál jelölték ki. A tervezői feladatokkal Kolbenheyer Viktor budapesti épitészt bízták meg, aki a kivitelezőkkel egyetemben már a Juhász Mihály polgármester által vezetett városnak adta át a jórészt fából készített épületet.

Az Imre József szemész főorvos által irányított szemkórház végleges helyén, a Kapitány utca páros oldalán történő felépítéséhez is nélkülözhetetlen volt Baksa Lajos közbenjárása az illetékes állami szerveknél.

Az építkezések mellett a belterületi forgalmasabb utak, illetve járdák egy részének kikövezésére, azaz téglaburkolattal való ellátására is sor került. Ez a munka majd a század- fordulót követően vesz nagyobb lendületet.

30 VV, 1893. márc. 5. 1-2.

31 Szeremlei Császár Sámuel önéletrajza 1837-1912 = Szeremlei Sámuel emlékezete. Szerk. KOVÁCS István, KRUZSLICZ István Gábor, SZIGETI János. (Vásárhelyi Téka 7.) Hmvhely, 1994. 61- 62.

13