A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - VINCZE Gábor: Adalékok a hódmezővásárhelyi Volksbund-csoport megalakulásához és működéséhez

A nagyfokú aktivitásáról Beliczky Kálmán hódmezővásárhelyi rendőrfőtanácsos, egy 1942. március 16-i, a belügyminiszternek (Keresztes-Fischer Ferencnek) címzett jelentésében12 3 azt írta, hogy Keppinger Károly a helyi szervezet és a gyulai körzet vezetője, és „egyik bizalmasával folytatott beszélgetése során a következőképen nyilatkozott meg: Volksbund körzetvezetői tisztségéről lemondott, mert a magyarországi német népcsoport tagjainak az S. S. alakulatokba való beszervezésével elért sikereinek elismeréséül ezen akció országos vezetésével bízták meg, s a Führer vaskereszttel tüntette ki.” Azzal is elhencegett, hogy legutóbb egy hozzávetőlegesen százfős, önkéntesből álló csapatot személyesen vezetett ki Berlinbe. Sárközi János vásárhelyi politikai nyomozónak ugyanaznap kelt jelentésében12 (mely nagy részben szó szerint megegyezik Beliczky jelentésével) még az is olvasható, hogy Keppinger lemondott a körzetvezetői tisztségéről, mivel olyan „élénk tevékenységet fejtett ki az S.S. alakulatokba való beszervezéssel, [hogy] kinevezték az S.S. alakulatokba való beszervezés országos vezetőjének”.

Június 25-én azt jelentette Beliczky, hogy - valószínűleg Sárközi detektíven keresztül - megtudta, hogy „a magyarországi német népcsoport főhivatalnokává nevezték ki”.14 Végül szeptember 18-án a belügyminiszternek, illetve a közbiztonsági osztálynak címezve azt jelentette, hogy (a Sárközitől származó) információi szerint „a Volksbund főtisztviselője” - bár továbbra sincs útlevele - öt napra ismét Németországba utazott, abból a célból, hogy „a magyarországi német népcsoport helyzetéről jelentést tegyen Himlernek”, Nürnbergben pedig találkozni akar Streicherrel is.15 Természetesen ezekből egy szó sem volt igaz, mint ahogy az sem, hogy maga a Führer tüntette ki a vaskereszttel! (A népbírósági perében is azt vallotta, hogy ami a vaskeresztet illeti, az csak üres dicsekvés volt a részéről...) Számos egyéb - utóbb hamisnak bizonyult - információból kiderül, hogy rendszeresen szeretett nagyot mondani - erősebben fogalmazva: notórius hazudozó volt. (Erre Beliczky is rájött, az 1942. június 15-i jelentésében már „szélhámos alak”-nak titulálta...)

A hódmezővásárhelyi rendőrfőtanácsos május 2-án ismét jelentést küldött Budapestre. Ebben arról tájékoztatta a belügyminisztert Keppingerről, hogy egy hónapja volt kint Németországban - bár szabályos útlevele nincs - és önkéntesek egy csoportját kísérte ki. Bizalmas értesülése szerint a napokban újabb, ezernégyszáz (!) fős önkéntest visznek ki, köztük elekieket, almáskamarásiakat, mezőberényieket, hét gyomait, Hódmezővásárhelyről pedig Buxbaum Zdenkót (nyilván Buxbaum Ignác fiáról van szó) és egy bizonyos Papp Istvánt.16 Az említett létszám egészen bizonyosan légből kapott (bár azt nem vonom kétségbe, hogy val2Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL), 3.1.6. P-274 (Gruncsity Milán és társai), 43.

I3CSML, Nb. 537/1946., 32. o. (Sárközi János 1942. március 16-i jelentése.)

I4ÁBTL, P-274, 47. o.

I5ÁBTL, P-274. 51.0. Sárközi erről szóló 17-i jelentése: CSML, Nb. 537/1946., 30.

1(1 Arról a mindszenti születésű Papp Istvánról lehet szó, akiről az ÁVH 1951-ben „kérdőjegyet” állított ki.

172