A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI Zoltán: Százötven éve született Soós István, Hódmezővásárhely válságkezelő polgármestere

nyomja vállainkat — amely nem feltétlenül parancsoló szükségesség által van elébünk tárva, egyenlőre mellőzni kell. A nélkülözhetetlen befektetéseket, kiadásokat, amelyeket az egészségügyi követelmény, a társadalmi élet követelményei tárnak elébünk, kel! elsősorban megoldani. Szomorú szívvel teszem azt a kijelentést, hogy a kulturális feladatokat oly mértékben, ahogy más városok meg tudták valósítani, ez a város nem tudta megoldásra vinni, az anyagiak hiánya miatt. És ha ezeket a feladatokat elsősorban megoldandó feladatoknak jelzem is, kénytelen vagyok úgy tekinteni a helyzetet, hogy azoknak egy részét nyomorúságos helyzetünk miatt némileg háttérbe kel! szorítanunk. Vannak ugyanis administrativ berendezkedésünknek olyan fájó pontjai, amelyek elsősorban megoldást kívánnak. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a városnak az anyagiak kátyújába megrekedt szekerét onnan kimozdíthassuk, ennélfogva erre az a lehetőség kínálkozik, hogy ragadjunk meg minden olyan alkalmat, amely közjövedelmeink, bevételeink fokozására oly módon válik alkalmassá, hogy ez által az amúgy is túl magas adókkal sújtott polgároknak életlehetőségét ez a megoldás ne támadja meg. Ezek elvi kijelentések! Majd annak idején leszek bátor a tekintetes Törvényhatósági Bizottsághoz megfelelő irányú előterjesztéseket tenni, amelyeket Önök fognak elbírálni. Feltétlenül meg kel! mozdulnunk, mert ha a mai ínség így is túl magas százaléki pótadónál kényszerít maradni bennünket és a jelenlegi helyzeten nem tudunk segíteni, akkor legfeljebb arról lehet szó, hogy ez a város vegetálni fog, de a haladás egyetlen lépését sem tudja megtenni. A mostani költségvetésünk, amelyre nézve már bizonyos jelenségek vannak, az volt a megállapítás, hogy a pótadó leszállításával az a helyes beruházás is, amely eszközölhető lett volna, kiesik a számításból. Ha a pótadó, részint a magunk iránt való tekintetekből, értem az adófizető polgárságot magunk alatt, részint a törvényes jóváhagyásnak a ki nem eszközöl hetése folytán, nem tudunk újabb bevételekhez jutni, akkor bevételi források előteremtése válik szükségessé.

Most már, tekintetes Törvényhatósági Bizottság, át akarok térni gazdasági és pénzügyi kérdések megvilágítása után lelki vonatkozásokra is.

Egyet büszkén állapíthatok meg, hogy itt Hódmezővásárhelyen elsősorban a hódmezővásárhelyi nép nagy intelligenciájának, józanságának és higgadtságának (köszönhetően — P. Z.) az elmúlt vérzivataros idők lefolyása alatt olyan kilengéseknek elnevezett atrocitások, kegyetlenségek és összeütközések nem fordultak elő, mint sajnos az ország nagyon sok részében. Én a város anyagi, gazdasági és adminisztratív ügyeinek intézésén túl mint eddig is egyik legfőbb feladatomnak tekintem ezen túl is azt, hogy ezt a higgadtságot, ezt a józanságot a jövőre vonatkozólag is megőrizzem és legfőbb feladatomnak Jogom tekinteni azt, hogy ebben a városban a lehetőség szerint az egység és a megértés szelleme legyen uralkodó s ebből folyólag kötelességemnek tartom megtenni azt a kijelentést, hogy én addig, amíg Isten kegyelméből itt ülök ebben a polgármesteri székben, nem fogok különbséget ismerni és különbséget tenni e város polgárai között és én felekezeti, faji, és pártállásbeli különbség nélkül mindenkit a város egyenlő jogú és egyenlő rangú polgárának kívánok tartani és úgy érzem, hogy mindnyájunknak oda kell törekedni, hogy a gazdának, aki az Isten áldotta földet az ekéjével hasítja, az iparosnak, a kereskedőnek, aki a maga munkakörében végzi feladatát, a kétkezi munkásnak, aki verejtékezik az ország jövőjéért és a szellemi munkásoknak is oda kell törekedni, hogy legyünk mindannyian becsületes fiai és munkásai ennek az országnak, és ezen az alapon legyünk polgárai ennek a városnak.

Ami a tisztikarral szemben való viszonyokra vonatkozik, azt a következőkben vagyok bátor összefoglalni: Százszor elhangzott felfogás az, hogy nem a közönség van a tisztviselőért, hanem a köztisztviselő a közönségért.

74