A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI Zoltán: Százötven éve született Soós István, Hódmezővásárhely válságkezelő polgármestere
Mindnyájunknak hivatali, lelki sugallatbeli, erkölcsi és becsületbeli kötelességünk az, ha a közbizalom bennünket intéző, vezérlő helyekre állított, ott önzetlenül, becsülettel, tiszta kézzel a közönség egyetemes érdekeit szolgáljuk. Kijelentem minden egyes polgárnak - én polgárnak ismerek mindenkit, aki ennek a városnak lakosa - magánügyében mindaddig, amíg az a közérdek határait nem súrolja, a legnagyobb megértéssel fogom közigazgatási feladataimat teljesíteni. Kijelentem azt is azonban, hogy akár a közérdek ürügye alatt, akár a magánérdek kíván érvényesülni - amely az én objektív megítélésem szerint a közérdekkel ellentétben áll az ilyen ügy - az ilyen ügyekkel mindenkor szembe fognak találni. A tisztviselőktől azt kívánom, hogy ezek a gondolatok vezessék őket tisztviselői ténykedésük körében, és megtoldom ezt azzal, mentői kisebb, mentői szegényebb, elesettebb, nyomorultabb emberrel van dolga, teendője a tisztviselőnek, annál nagyobb megértéssel vegye szívére kérdést, mert a hatalmasoknak dolgai elintézésében százszor annyi lehetőségük van, mint akiknek nincs pártfogójuk. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Megvárom (elvárom — P. Z.) a tisztviselői kartól a becsületes, tisztességes munkát, a közönséggel való előzékeny viselkedést, az ügyeknek tisztességes, legjobb szándékkal való elintézését. Ugyanakkor azonban a közönséghez is fordulok. Régi felfogás volt az, amely a tisztviselőben egy olyan médiumot látott és úgy fogta fel annak helyzetét, hogy a köztisztviselő a köznek szolgája. Voltak azonban olyan felfogások is, amelyek azt tartották, hogy a tisztviselő, annak, aki hozzája fordul, mint egyénnek, egyénileg is szolgája. Kérem azt, hogy a tisztviselőben, aki a maga állását meg tudja becsülni, becsüljük meg a köznek a munkásságát is, a tisztviselői tekintélyt, a tisztességet. A tisztviselők ezeket őrizzék meg mindenkor, mert az én nézetem szerint ez nem az ő magántulajdonuk, hanem a város egyetemének erkölcsi vagyonleltárában lévő érték. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Én e városban születtem, itt éltem le egész életemet és ha az Isten elszólít erről a földről, azt hiszem, itt fogom szemeimet is behunyni. Engem ehhez a városhoz köt életemnek minden szenvedése, minden reménye, minden sikerei. Hozzá vagyok fűzve e városhoz a ragaszkodásnak a soha el nem szakadó szálaival, és én erre hivatkozva teszem önök előtt azt az ígéretet, hogy nem csak hivatali, de városom iránti rajongó szeretetemből folyólag is kötelességemnek tartom, hogy azon igyekezzem, hogy ezt a várost elmaradottságából kiemeljem és az Önök n. b. támogatásával naggyá, boldoggá és erőssé tehessük. Mert egyfelől leverő érzés fog el annak a láttára, ha városunk helyzetét más városok helyzetével összehasonlítás tárgyává tesszük és deferálnunk kell abban a tekintetben, hogy mi még nem tudtunk eljutni oda, ahova azok eljutottak. De van ennek egy olyan oldala is, amely határozottan felemelő és amely bennünket bizonyos büszkeséggel tölthet el. Ha széttekintünk az egyes városok között s vizsgáljuk azok történetét, mindenütt megtaláljuk a kívülről jövő támogatásokat. Hódmezővásárhely városa és a városnak minden lakosa büszkeséggel állapíthatja meg, hogy mi amivé lettünk, saját szorgalmunkból lettünk azzá. Azért kell nekünk ezt az erőt fokozni, hogy még jobbá, még szebbé és kedvezőbbé tegyük a hódmezővásárhelyi viszonyokat és én amikor még egyszer megköszönöm azt a kitüntető bizalmat, amelyben engem részesíteni méltóztattak, kérem a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy annak a munkának az elvégzéséhez, aminek a kontúrjait megrajzolni bátor voltam, kegyeskedjék segítő munkájával hozzájárulni. Arra kérem a méltóságos Főispán Urat is és a meglévő és megválasztandó tisztviselői kart, mert csak ezzel a munkával érhetjük el azt az eredményt, amely mindnyájunk lelkében feltétlenül él. Köszönöm a bizalmat, és magamat kegyes jóindulatukba ajánlom. 75
