A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI Zoltán: Százötven éve született Soós István, Hódmezővásárhely válságkezelő polgármestere

PRESZTÓCZKI ZOL TÁN

SZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT SOÓS ISTVÁN, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY VÁLSÁGKEZELŐ POLGÁRMESTERE

A törvényhatósági joggal felruházott Hódmezővásárhely történetében csak két polgármesternek adatott meg, hogy tizenöt évnél hosszabb ideig szolgálja szülővárosát. Egyikük Juhász Mihály (1852-1923), akinek irányítása alatt Vásárhely sikeresen használta ki a kiegyezés nyomán kibontakozó és az első világháború kirobbanásáig tartó gazdasági fejlődést azáltal, hogy egyre inkább városias arculatot öltött a jelentős köz- és magánépítkezések, a bel- és külterületi úthálózat, valamint az ipari és mezőgazdasági üzemek, a kézműipar gyarapodása által. A másik város- politikus, akinek sokat köszönhet Vásárhely: Soós István, aki elődjéhez hasonlóan jelentős közigazgatási szakértelemmel rendelkezett, amikor a közgyűlés polgár- mesterré választotta.

Soós István 1863. augusztus 30-án született Hódmezővásárhelyen. Apai ágon szentesi eredetű, anyai ágon vásárhelyi református tisztviselői családból származott. Apai nagyapja, idősebb Soós János (1805-1864) gimnáziumi tanár feleségével, Csáki Zsófiával (1808-1869) 1829-től élt Vásárhelyen. Anyai nagyapja, hosszúpályi Kovács Károly (1806-1870) is polgármesterként dolgozott a rövid alkotmányos időszakban, 1861-ben. Apja, id. Soós István (1833-1880) rendőrkapitányi, 1874-től tanácsnoki hivatalt viselt. Nagybátyja, Soós János (1831-1897) közel negyven évig, egészen haláláig Vásárhely levéltárnokaként szolgált. Nagynénje, Beretzk Pálné Soós Julianna (1833-1918) révén rokonságban állt Vásárhely egyik legismertebb és befolyásos családjával, a Beretzk famíliával. Kétszer házasodott: először Czégényi Géza (1855-1894) városi mérnök özvegyét, Szilágyi Idát (1864-1921) vette feleségül, akinek gyermekeiről is gondoskodott, majd Ábrái Károly néhai polgármester leányával, özv. Makó Lajosné Ábrái Aranka (1872— 1940) színésznővel kelt egybe.

Soós István 1880-ban érettségizett jeles eredménnyel a református főgimnáziumban (osztálytársa többek között Futó Zoltán (1863—1921) későbbi református esperes), majd a fővárosban végezte jogi tanulmányait. Ezt követően ügyvédjelölt, ügyvéd, 1908-tól városi tisztviselő: a pénzügyi ügyosztályt vezető tanácsnok, majd a néhai Kmetykó József (1846-1913) utódaként 1913 júniusától városi főjegyző és egyben helyettes polgármester. A város első emberévé Juhász Mihály lemondását követően, 1918. október 26-án választotta a törvényhatósági közgyűlés. Álláspályázatában eddigi köztisztviselői gyakorlatára hivatkozott. Vetélytársa a városi rendőrkapitány, Szathnráry Tihamér (1869-1934) volt, aki végül 96:76 arányban alulmaradt Soóssal szemben.

Tevékenységének első másfél évét jelentősen korlátozta az őszirózsás forradalom, a tanácsköztársaság és az azt követő román megszállás: előbb a kormánybiztos főispánná kinevezett Kun Béla (1878-1954) laptulajdonos, volt (és leendő) parlamenti képviselő rendelkezési állományba helyezte 1919 januárjában, majd a

67