A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - BENKÖ László: Régi vásárhelyi mesterségek - Kemencerakók, kályhások
sütésre. De a régi öregek megjegyeztek olyan kemencéket is, amelyek 40 évnél is tovább szolgáltak (kisebb, külső-belső javítással) egy családnál.17 Hasonló módon épültek a belülről (nyári konyha felöl) fűthető, eresz alatti kemencék, a különálló épületben lévő nyári konyhák kemencéi és a Vásárhelyen ritkább szabadon álló külső kemencék is. A vásárhelyi kemencerakók szerszámai: kapa (sártöréshez, kidolgozáshoz), falapocka, fabunkó (kalapács), simítok fából, fakeretes vízimérték (régen cseréptálba öntött vízzel, vagy vízzel teli, bedugaszolt borospalackkal állították be a kemencefeneket vízszintesre), kemencejancsi vagy fajancsi (fasablon), harapófogó, kemencecifrázó stb. A kemencerakó legtöbbet használt „szerszáma” azonban mindig is a keze volt. A helybeli pékségek, cukrászdák kenyérsütő kemencéit kőművesek, kályhara- kók építették. Kovács Ernő helybeli kőművesmester rakta (építette) a legtöbb vásárhelyi cukrászda sütőkemencéjét (pl. a híres Kovács cukrászdáét is). Az 1970-es években Sallai Antal kőműves rakott házi kemencéket, pékségek kemencéinek építésével és javításával is foglalkozott.18 A fazekasok égetőkemencéit legtöbbször maguk a mesterek rakták és javították, ritkábban kemencerakót, kőművest kértek fel erre a munkára. Kályharakók, kályhásmesterek A város és környékén, a török előtti időkből felbukkanó „szömes kályha” leletek léteznek ugyan, de a mázatlan vagy mázas bögréket gyártó helyi fazekasokról nincsenek fennmaradt források még a 17-19. századból sem. Herczeg Mihály hely- történész talált bögréskályha- (vagy bögréskemence-) szemeket, töredékeket a csomorkányi templom melletti egykori falu felszínre került nyomai közt (1960), ahol fiatalkorában tanítóskodott.19 A város belterületén (Bocskai utca eleje, Szegfű utcai sportcsarnok helyén) végzett ásatáskor két 16-17. századi városi ház maradványai között is találtak bögre alakú kályhaszemeket.20 21 Ezek csekély mennyisége, arra enged következtetni, hogy a szemes kemencék, ill. szemes kályhák használata nem volt általános, az akkori lakosság körében legelterjedtebb fűtési eszköz a boglyakemence lehetett. Városi elöljárók, kisnemesek, egyházi méltóságok és a Károlyi-uradalom házaiban, hivatalaiban bukkan fel ez a rövid életű fütőalkalmatos17 KISS Lajos 1958. 91-108. 18 SZABÓ Sándor: „...aki elszámol.” Életem története. Hódmezővásárhely, 2009. 226-227. 19 HERCZEG Mihály: Bögréskályhák = Délsziget, 1987. 8. 47. 20 CSANYI Viktor: Dél-alföldi régészeti adatok Sabján Tibor kályharekonstrukciós kísérleteihez = Ház és Ember, 2010. 22. 244-247. 21 SABJÁN Tibor: Bögrés szemeskályhák az Alföldön = Gerencsérek, kályhások, tüzvigyá- zók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről. Gyulai katalógusok. 11. Gyula, 2002. 71. 50
