A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

ADATTÁR - FÖLDVÁRI László: Hódmezővásárhely város rárósi birtokának története, különös tekintettel a haszonbérleti szerződésekre 1874-1934

kent. Az évenkénti 770 forint veszteségből a bérlő 255 forint 65 krajcárt fizet városi pótadó címen, így évenként 514 forint 35 krajcárral kevesebb bevételhez jut a város. A vizsgálatot a Magyar Királyi Földmíves Iskola végezte el. Az 1897. július 20-án kelt írásos szakvéleményből: „A mostani bérlet a városra nézve sokkal előnyösebb mint a régi volt. Ha a haszonbérbe adott terület fele részén 758 kh és 239 négyszögölön őszi gabonát, búzát, rozsot termelnek, holdanként 18 mázsa szalma termelődik összesen 13.648 mázsa. Az egynegyed részen 379 kh 119 négyszögölön termelt tavasziak árpa, zab, után holdanként lesz 10 mázsa tavaszi szalma, összesen 3791 mázsa. A másik negyedrészen mesterséges takarmányok termeléséből terem holdanként 30 mázsa összesen 11.373 mázsa.

Pénzértékben 13648 mázsa őszi szalma, ára 50 krajcár, összesen 6.824 forint; 3.791 mázsa tavaszi szalma, ára 1 forint, összesen 3.791 forint; 1.373 mázsa takarmányszalma, ára 2 forint 50 krajcár, összesen 28.434 forint; mindösszesen 28.812 mázsa 39.049 forint.

Ezen összegnek fele része veendő, mivel a régi szerződés szerint is a takarmány felét nem vihette el a bérlő ennyi értékű takarmány és alom elfogyasztása áll szemben 514 forint 35 krajcárral vagyis 1.446 mázsa takarmány és alom szalma elfogyasztása 19.524 forint értékben. Ha a haszonbérlő annyi állatot tart, hogy a 11.373 mázsa takarmányt mind feleteti, úgy legkevesebb 2843 mázsa alomszalmát kell felhasználnia, miből 24168 mázsa istállótrágyát nyerne minek értéke 5 krajcárral számúval .208 forint melynek fele 604 forint, mely által fedezve van az 514 forint 35 krajcár különbözet, s még megmaradt a szalma legnagyobb része.

A fenti számításból következtetve, biztosan állítható, hogy a város közönségére nézve a jelenlegi haszon béri szerződés sokkal előnyösebb a régi szerződésnél.”

1899- ben a IX, X, XI. ráta telekkönyvi bejegyzése az alábbiak szerint változott. Hocsi Sándor által bérelt IX. ráta 40 kh 108 négyszögöl szántó és 59 kh 992 négyszögöl kaszáló; XI. ráta változatlanul 100 kh kaszáló; Elek Sándor által bérelt X. ráta 13 kh 596 négyszögöl szántó és 86 kh 504 négyszögöl kaszáló.

A IX. rátabeli szántó holdjáért 8 forint 1 krajcárkaszáló, holdjáért 7 forint 35 krajcár, a XI. rátabeli kaszáló holdjáért 7 forint 35 krajcár; X. rátabeli kaszáló holdjáért átlagosan 7 forint haszonbért állapította meg a decemberi közgyűlésen.

1900- ban a tanács vizsgálata a következőket állapította meg:

I-es, Il-es és Ill-as ráta 100 kh legelő,mely kaszálóul és legelőül volt használva.

IV- es rátái2 kh 192 négyszögöl szántónak, 87 kh 908 négyszögöl legelőnek volt használva.

V- ös ráta55 kh 220 négyszögöl szántónak, 44 kh 880 négyszögöl legelőnek volt használva.

VI- os ráta68 kh 442 négyszögöl szántónak(egyharmada kapásnövényekkel bevetve), 8 kh 736 négyszögöl legelőnek volt használva.

VII- es ráta 109 kh 855 négyszögöl szántónak (egyharmada kapásnövényekkel bevetve), 6 kh legelőnek volt használva.

VIII- as ráta 89 kh szántó (egyharmada kapásnövénnyel bevetve) 10 kh 380 négyszögöl legelőnek volt használva.

IX- es ráta61 kh 108 négyszögöl számtónak, 38 kh 993 négyszögöl legelőnek volt használva.

X- es ráta 13 kh 596 négyszögöl szántónak, 86 kh 104 négyszögöl legelőnek volt használva.

XI- es ráta 32 kh szántónak, 68 kh legelőnek volt használva.

334