A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
EMLÉKEZÉS - DOMOKOS Tamás: Írótollak
DOMOKOS TAMAS ÍRÓTOLLAK A gimnáziumi éveinknek még az elején, az 1950-es évek végén jártunk, amikor iskolánk őszi munkát, nevezetesen kukoricatörést szervezett számunkra. Cél a mezőgazdaság megsegítésére, illetve az elpuhult diákok munkára nevelése volt. Talán a Gorzsai Állami Gazdaságban volt a munka helyszíne. A kiutaztatásra, a kukoricatörés szépségeire és a hozzá kapcsolódó fizikai történésekre kevésbé emlékszem, mint az egyik nap uzsonnáztatására. Mi volt az emlékezetes uzsonna? Egy korsó kakaó. Az osztály leleményesebbjei azt propagálták, hogy rendezzünk kakaóivó versenyt. Én ezen a téren sohasem rúghattam labdába, mert tejcukor/laktóz érzékenységben szenvedtem. így aztán csak távolról figyeltem az eseményeket. Ha jól emlékszem, akkor Misám1 nyert 8 korsóval (4 dm3). A finalisták a több liter kakaó elfogyasztás után szó szerint kifeküdtek. (Érdemes lenne utánanézni, hogy mekkora a Guinness World Records-ban a kakaóivás csimborasszója.) Mivel az osztály együttes teljesítményét értékelték, nagy kárunk nem származott abból, hogy néhány „versenyző” sokáig munkaképtelen volt. Pár hét múlva kaptuk kézhez kétnapi munkák gyümölcsét, amely közel 100 Ft volt. Ez akkor nem számított rossz keresetnek, mert 200 gömb fagylaltot lehetett rajta kapni. A mai viszonyokat tekintve, 150 Ft-os árral számolva egy kuglert, keresetem fagylaltban számolva ma 30.000 Ft-ot érne, ami 1900 Ft-os órabérnek felelne meg. A munkabér kézhez vétele után úgy határoztam, hogy a saját készítésű tintás töltőtollam helyett veszek egy „igazit”. Milyen tollfajtákkal/tollhegyekkel találkoztam életem során? Először is fémből készült, úgynevezett vágott toliakkal. Ezeket, mint a korábban használt madártoliakat is, időnként tintába kellett mártani. (Zoli bácsinál láttam ecsetre emlékeztető alakú, csavart üvegtollat is. Ezen spirális alakban lefutó vékony vájatok vezették le a tintát a hegyes csúcshoz. Az üvegtoll hegye könnyen lepattant, ezért nem terjedt el.) A fémtollhegyek közül emlékszem a 100-asra, a 603-asra (?) és a 23-asra. A 100-ast az iskolában tilos volt használni, mert nem írt vékonyan és egyenletesen. A tanodában vagy a padba süllyesztett tartókat használtuk tinta nyerésére, vagy üvegben (Pelikán) vittük magunkkal az iskolába tolltörlővel egyetemben. Ez utóbbi a mai 200Ft-os méretére vágott, vastag és jó nedvszívó szövetből gombra vart pamacs volt, amellyel a papír szálait felszedő tollhegyet meglehetett tisztítani. Mi kapcsolódik a tinta használatához? Pacázás (papíron, ruhán...), folttisztítás, légyfullasztás, tintás ujjak tisztogatása stb. Igaz, hogy Bíró László József2 Argentínában már 1945-ben szabadalmaztatta és forgalmazta a tollát (Biropen), de hazánkba csak lassan kezdett beszivárogni az új technika. Mint vásárhelyi születésű, nem tudom megállni, hogy ne említsem meg azt a köztudott tényt, hogy Bíró eredeti neve Schweiger, és édesapja Schweiger Mózes Mátyás hódmezővásárhelyi születésű müfogász/fogtechnikus volt. Hogy Bíró László József miért nem Magyarországon vagy Európában fejlesztette ki golyóstollának végső, használható formáját, ehhez elég, ha édesapja keresztnevére pillantunk. Argentínában szeptember 29-e a Feltalá'ifj. Vörös Mihály (1944-1991) beceneve. 2 Bíró László József (*Budapest, Terézváros, 1899. szept. 29. jBuenos Aires, 1985. nov. 24. Újságíróként a Pesti Napló és a Pesti Hírlap munkatársa volt. 1938 szilveszterén hagyta el Magyarországot. 295
