A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - NAGY Gyöngyi: Tárkány Szűcs István, a kuláknak bélyegzett tragikus sorsú vásárhelyi mintagazda esete

A munkához és a tulajdonhoz való joggal való visszaélés 1948 és 1956 között Magyarországon

A klasszikus alkotmányelmélet elvei szerint a munkával kapcsolatos önálló emberi jognak nincs helye. A munka emberi jogi jellege az idők folyamán mégis kialakult, s ez annak köszönhető, hogy megváltozott a munka társadalmi szerepe. Mivel a létező tulajdon általában mindenhol csak nagyon kevesek kezében koncentrálódott, a tulajdon funkcióját helyettesítő munka a jövedelemszerzés miatt egyre inkább társadalmi létszükségletté vált. A munka lett a társadalom többségének a létfeltétele. A XIX. század utolsó harmadában a munkához való jog még ismeretlen volt, ám fokozatosan megfogalmazták az ezzel kapcsolatos egyes részjogokat: a munkaidőt, a munkabért, a munka feltételeinek szabályait, annak érdekében, hogy társadalmi funkciójára ráirányítsák a figyelmet. Ebből a szempontból kiemelkedő jelentőségű a Rerum Novarmn ' kezdetű enciklika, amely kimondja, vagy tisztességes munka, vagy szociális gondoskodás által biztosítani kell az elfogadható emberi létet a társadalomban.45 46 A szocialista alkotmányok a klasszikus szabadságjogi szemlélettől eltérően a munkához való joghoz kollektivisztikus szemléletben közelítettek. Az Oroszországi Szocialista Szövetségi Köztársaság 1918. évi alkotmánya abból indult ki, hogy az alapvető jogok csak a dolgozókat illetik meg, a munkához való jogot nem fogalmazta meg, ellenben az általános munkakötelezettséget igen, és azt a jelszót is, miszerint: aki nem dolgozik, ne is egyék. Az 1936. évi szovjet alkotmány már állampolgári alapjogként rögzítette a munkához való jogot. „Az SzSzKSz polgárainak joguk van a munkára, vagyis joguk van arra, hogy részükre munkalehetőséget biztosítsanak, a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazással.”47

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 23. cikkében hitet tesz a munkához való jog mellett: „1. Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez. 2. Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkü- lönböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga.”

A Magyar Népköztársaság 1949. évi Alkotmánya Az állampolgárok jogai és kötelességei c. fejezetben az első helyen foglalkozik a munkával: „A Magyar Nép- köztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazását.” Ezen kívül a II. fejezet (A társadalmi rend) 7.§-a megállapítja, hogy „A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz...”, a 8.§ pedig kimondja, hogy „A

45 XIII. Leó, eredeti nevén gr. Gioacchino Pecci (1810-1903). 1878-tól pápa. Rerum Nova- rum c. 1891-es enciklikájában fogalmazta meg, hogy a pápaság a munkásosztály létezéséről is tudomást vesz.

46 Emberi jogok 2008. 838-840.

47 Emberi jogok 2008. 841.

4H Az emberi jogok dokumentumokban 1976. 377.

201