A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - NAGY Gyöngyi: Tárkány Szűcs István, a kuláknak bélyegzett tragikus sorsú vásárhelyi mintagazda esete

kormányzatok életének irányításában. Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül és e jogokat a magyar állam valamennyi polgárának minden irányú megkülönböztetés nélkül, a demokratikus államrend keretein belül, egyformán és egyenlő mértékben biztosítja.”41

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának több cikkelye is rendelkezik a méltósághoz és az élethez való jogokról. 1. cikk „Minden emberi lény szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van.” 3. cikk „Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.” 42 Ezen kívül a 12. cikkely olyan jogokat foglal magába, amelyeknek figyelmen kívül hagyása sértheti az emberi méltóságot. „Senki magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni.”43 A Rákosi-rendszer ezeket az alapvető emberi jogokat évről-évre megsértette, különösen a kuláküldözés idején, amikor a teljes fizikai megsemmisítéstől sem riadt vissza.

A Magyar Népköztársaság 1949. évi alkotmánya már az I. fejezet 2.§ 1. pontjában olyat mondott ki, amelyet a Rákosi-korszakban egyáltalán nem tartottak be, tudniillik „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.” Abban a pillanatban, amikor a kuláküldözés megindult Magyarországon, az alkotmány hitelét vesztette, hiszen a magyar parasztságnak azon rétegét igyekezett lehetetlen helyzetbe hozni, akik dolgoztak, akiknek megvoltak a munkaeszközeik, s ami a legfontosabb, a szakértelmük. A 3.§ azt is kimondta, hogy „A Magyar Népköztársaság állama védi a magyar dolgozó nép szabadságát és hatalmát...” Ezzel szemben a magyarországi kuláküldözés során rengeteg túlkapás történt, amelyek következtében sokszor olyan emberek is a hatalom hálójába kerültek, akiket korábban nem minősítettek kuláknak. Az MDP megszegte továbbá az 57.§-t, amely kimondta, hogy „A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét, a levéltitok és a magánlakás tiszteletben tartását.” Az egyetemes szabadságjogok az MDP számára csupán papíron léteztek, pedig az 58.§ a következőről rendelkezik: „A Magyar Népköztársaság a szabadságjogokat a területén lakó minden dolgozó számára biztosítja.” Emellett egyáltalán nem valósult meg a törvény előtti egyenlőség elve sem, amelyet a 49.§ elvileg biztosít: „A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek.”44

41 A magyar állam és jogtörténet forrásai. Szöveggyűjtemény. Osiris, Budapest, 1998. 651.

42 Az emberi jogok dokumentumokban. Összeállította: KOVÁCS István és SZABÓ Imre. Budapest : Közgazd, és Jogi Kvk., 1976. 372. (A továbbiakban Az emberi jogok dokumentumokban 1976)

43 Az emberi jogok dokumentumokban 1976. 374.

44 Az emberi jogok dokumentumokban 1976. 261-264.

200