A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - VINCZE Gábor: Adalékok a hódmezővásárhelyi Volksbund-csoport megalakulásához és működéséhez

válasz: mert német származású, identitástudatú volt. Lehet, hogy kezdetben ez motiválta (bár az a gyanúm, hogy az anyagiak is nagy szerepet játszhattak a döntésében, ugyanis szervező munkájáért elég szép pénzt kapott: havi háromszázötven pengőt). Természetesen a „felszabadulás” után erre nem volt tanácsos hivatkozni. Az 1946-os népügyészségi kihallgatásán azzal védekezett, hogy mindezt azért tette, hogy így remélte megvédeni a zsidó feleségét és a félzsidó fiát az üldöztetésektől. A népbírósági tárgyalásán már azzal állt elő, hogy érdemi munkát nem végzett, ez azonban a fenti adatok ismeretében nyilvánvalóan nem igaz. Ekkor még azt is hangoztatta, hogy a helyi rendőrséget rendszeresen informálta Volksbund-csoport tevékenységéről, ez azonban valószínűleg nem felel meg a valóságnak, mivel a Sárközi János, aki politikai detektívként a helyi volksbundisták és a nyilasok megfigyelésével volt megbízva, azt írta egy 1958-as feljegyzésben, hogy „a Volksbunddal kapcsolatosan Buxbaum Ignác tájékoztatott, és közölte a dolgokat”, Keppingert nem említette meg informátorként.. ,20

Miután 1943-ban - az ismert okok miatt - kirúgták a Volksbundból, visszavonult, de az 1944-es német megszállás után ismét aktivizálta magát: a helyi megszálló németek és a városvezetés közti tolmács lett. Ezt a pozícióját azután arra használta fel, hogy több helybeli zsidónak segítsen. Faragó Sándorné egyenesen azt állította, hogy „ő volt Vásárhelyen az egyetlen ember, aki eredményesen enyhítette fájdalmainkat, pedig őszintén írom, éppen tőle nem vártunk segítséget...”21 (Özv. Fülöp Imréné Schwartz Ella egy 1945. júliusi nyilatkozatában azt állította, hogy ő és néhány társa beszélte rá, hogy vállalja el a tisztséget...)

Flódmezővásárhely „felszabadulása” után, 1944. október 27-én a helyi politikai rendőrség rendőrhatósági felügyelet alá helyezte, majd decemberben két hétre leinternálták. A helyi internáló táborból pár hét múlva kiengedték, mert a kiújult idegbaja miatt szinte folyamatos kórházi kezelésre szorult.

1945. február 2-ától november 2-ig ismét internálták, annak dacára, hogy év közben mintegy harminc helybeli zsidó arról nyilatkozott, hogy példamutatóan kiállt mellettük, és segítette őket az üldöztetés időszakában. Az internálást elrendelő határozatot többször megfellebbezte, míg végül egy októberi belügyminisztériumi felülvizsgálat következtében szabadon bocsátották. 1946. április 10-én elő akarták állítani a városi kapitányságon, ám amikor két nyomozó megjelent nála, öngyilkosságot kísérelt meg. A gyors orvosi beavatkozás megmentette az életét, a két hetes kezelés után október 23. között ismét rendőrhatósági őrizet alá került. Összesen tizenegy hónapot töltött internálótáborban.

1946 márciusában a népügyészség nyomozást rendelt el az ügyében, majd április 23-án előzetes letartóztatásba helyezték, a börtönkórházban tartották őrizet alatt. Május 24-én dr. Pártos Imre népügyész „háborús és népellenes bűntett” elkövetésével emelt vádat ellene, mert 1.) „magyar állampolgár létére a németek által Magyarországon szervezett Volksbundba tagként belépett”; 2.) „ebben a minőség20 ÁBTL, Ifj. Sárközi János objektum-dossziéja: 0-14958/472., 14.

21 MNL CSML, Nb. 537/1946., 61. o. Faragó Sándorné 1945. febr. 23-i nyilatkozata.

174