A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - VINCZE Gábor: Adalékok a hódmezővásárhelyi Volksbund-csoport megalakulásához és működéséhez
ben a Volksbund szervezője volt”; 3.) „német alakulatnak a magyarság [ceruzával utólag beírva: sértő] érdekeit adatokat szolgáltatott”; 4.) 1942. január 18-án egy gyulai beszédében „többek között azt állította, hogy a német parasztkezek s német szellemi munka segítette Magyarországot talpraállítani, Hitler Adolfot feldicsérte...”, tehát „kényszerű szükség nélkül nép és demokráciaellenes hírverés szolgálatába szegődött”.22 A főtárgyalás július 2-án kezdődött Hódmezővásárhelyen, a dr. Csaba Sándor vezette népbírósági tanács előtt. Keppinger védekezése valójában egy permanens hazudozásra épült. Azzal védekezett, hogy „lelki kényszer” hatására lépett be a vásárhelyi Volksbund-szervezetbe. A „lelki kényszert” azzal magyarázta, hogy meg akarta menteni a zsidó származású volt feleségét és (az ugyancsak annak számító) fiát „az üldöztetésektől” (amelyek csak 1944-ben kezdődtek el!). Természetesen most igyekezett eljelentékteleníteni a körzetvezetői ténykedését, csupán azt ismerte el, hogy egyszer volt Gyulán (arról már hallgatott, hogy beszédet is tartott, csak a bemutatott - és itt közölt - bizonyíték hatására ismerte el). Azt is állította, hogy kezdetben nem is volt igazán tisztában a szervezet céljával, mert az „alapszabályokban nem volt lefektetve”. „Később — mondta -, amikor rájöttem a Volks bund igazi céljára, akkor már nem voltam tag. Ugyanis 1942. hóban a helyi vezetők feljelentésére a tagságból kizártak, mert 1919-ben vörös katona voltam, azt is megtudták, hogy a fiam zsidó, a zsidósággal állandó összeköttetésben vagyok, és emiatt zsidóbérencnek nyilvánítottak. ” Tagadta, hogy bárkit is kivitt volna Németországba, sőt, azt is, hogy egyáltalán kiutazott oda. Végül azt állította, hogy Sárközi János detektívvel bizalmas viszonyban volt, ezért tőle megtudta, hogy mikor deportálják a helyi zsidókat, ezt nyomban közölte az ismerőseivel, ezért közülük többen meg is tudtak menekülni. A tanúként beidézett Beliczky Kálmán volt rendőrtanácsos azt mondta róla: „szélhámoskodott, de komolyan soha nem dolgozott”. Alatta a szervezés pangott. Neki sok értékes adatot adott a szervezet működésével kapcsolatban, Wiener cikk-tervezetét is ő juttatta el hozzá. A másnapi tárgyaláson a tanúként kihallgatott Sárközi János detektív Beliczkyvel ellentétben azt vallotta, hogy a vádlott vele állt közvetlen kapcsolatba és a Volksbundra vonatkozó információkat Engelmann Miklóstól és Keppingertől szerezte be („ minden bizalmas utasítást elárult nekem”), és előbbitől tudta meg azt is, hogy kiment Németországba. (O ezt a szembesítéskort is tagadta.) Tudomása szerint, amíg ő volt a helyi Volksbund elnöke, annak ötvenkét tagja volt. A népbíróság Csaba tanácsa július 4-én délelőtt hirdetett ítéletet. A súlyosan beteg vádlottat dr. Wilhelm Lajos ügyvéd sajátos érveléssel próbálta védeni: „Keppinger működését úgy kell tekintenie a népbíróságnak, hogy neki, mint volksbundistának, kellett valami munkát végeznie. ”23Ezt a népbírósági tanács nem fogadta el és a Nb. 537/1946/8. számú ítéletében „az egyébként is hazudozó és nagyzoló természetű vádiott”-at „népellenes bűntett” elkövetése miatt négy év 22 MNLCSML, Nb. 537/1946., 179-180. 23 Vásárhely Népe, 1946. júl. 5. Négy év büntetést kapott Keppinger 175
