A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - VINCZE Gábor: Adalékok a hódmezővásárhelyi Volksbund-csoport megalakulásához és működéséhez
részegen aláírta a belépő nyilatkozatot, később pedig hiába kérte, hogy a névsorból töröljék.3 Mint közismert Hódmezővásárhely a 20. században színmagyar város volt, ugyanis csak elenyésző arányban éltek benne nemzetiségek, szerbek, románok, németek. Ami az utóbbiakat illeti, az 1941-es népszámláláskor a város 61.776 lakosából csupán 82-en vallották magukat német anyanyelvűnek, és 49-en német nemzetiségűnek.4 5 Ennek ellenére néhány embernek köszönhetően 1941-ben itt is sor került a Volksbund helyi csoportjának létrehozására. A helyi csoport megalakulásáról csak az egyik helyi lap számolt be. A Vásárhelyi Reggeli Újság 1941. július 26-án közzétette, hogy hamarosan megalakul - Keppinger Károly vezetésével - a helyi Volksbund-csoport. Az augusztus 3-i számban Keppinger felszólította a helyi németeket, hogy jelentkezzenek a Magyar- országi Németek Szövetségébe. Annyi bizonyos csak, hogy a hónap végén, 27-én volt az alakuló ülés, melyen „a tagok igen szép számmal jelentek meg” (valójában csak huszonnégyen voltak). A cikk' szerint megválasztották a tisztikart. A helyi csoportvezető („ortsgruppenfuhrer’j Keppinger lett, a helyettese pedig dr. Wiener Tibor görögkeleti lelkész (aki „a hazaszeretetről és példás német öntudathoz méltó magatartásról tartott nagyhatású beszédet”). Az intézőbizottság tagjává választották Hoche Lajost, Laub Edithet, Maitz (Miklóssy) Lászlót és Schweppler Jánost.6 Ami a csoport taglétszámát illeti, az itt mellékelt első Beliczky-jelentés szerint fokozatosan mintegy ötven-hatvan személyt sikerült a szervezetbe beléptetnie. A szegedi népbírósági aktákból még az alábbi Volksbund-tagok neveit sikerült megismerni: Buxbaum Ignác, Kathrein(er) Kristóf, Csulena János, Fetter Károly, Schultz József, Engelmann (Hódi) Miklós, Keltonik Leander, Laub János és egy bizonyos Zélics. Keppinger egy, a helyi Volksbund-csoport működéséről - feltehetően 1946-ban- írt följegyzésében azt írta a tagokról, hogy „tulajdonképpen egysem német, egyiknél apa másiknál anya még német származású de legalább 20-nak megítélésem szerint már semmi köze a németséghez, szót sem értenek németül, - hogy miért léptek be a Volksbundba? .... mert kivétel nélkül szegény ember és talán a közepesnél alacsonyabb műveltségű, de egy-kettő kivételével jóhiszemű volt, azt remélték rossz sorsukon segítve lesz, úgyis mondható kenyérgondjuknál tovább, nem érdekelte őket a Volksbund, hisz asztsem tudták, mit jelent aza szó hogy 3 Barna Ildikó és Pető Andrea - szakmailag egyébként igencsak problémás - könyvükben azt állítják, hogy „A Volksbund-tagság a magyarországi németek esetében szinte automatikus volt”. Ebből nyilvánvaló, hogy abszolút nem ismerik a Volksbund valódi történetét. (BARNA Ildikó - PETŐ Andrea: A politikai igazságszolgáltatás a II. világháború utáni Budapesten. Gondolat, Budapest, 2012., 70- 71.) Az 1941. évi népszámlálás. 4. köt. Demográfiai és foglalkozási adatok törvényhatóságok szerint. Budapest,. KSH, 1979. 33., 222. 5 Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban VRÚ), 1941. aug. 31. A Magyarországi Németek Szövetsége vásárhelyi helyi csoportja 27-én, szerdán megalakult. 6Az intézőbizottság tagjai valószínűleg mindnyájan elmenekültek a városból az oroszok elől, ám mivel csak Hochét állították 1947-ben népbíróság elé, a többiek biztosan nem jöttek haza. 170
