A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - VINCZE Gábor: Adalékok a hódmezővásárhelyi Volksbund-csoport megalakulásához és működéséhez

„Volksbund”. A megalakulás után a tagok vártak és vártak ígéretek-ígéretek maradtak, az anyagi támogatásból nem lett semmi, az érdeklődés teljesen kihalt. A központi kiküldött egyszer-kétszer még tett kísérletet velünk, de az „összejöveteleknél” még a tisztikar sem volt jelen, 5 tag ha összeverődött, már eredmény számba ment, így a központ megunt bennünket, de mi is a központot. Gyűléseket nem tartottunk egyesületi helyiségünk sem volt, úgyhogy a helyicsoport tulajdonképpen csak névleg létezett.”7 8)

Keppinger toborzási módszeréről árulkodik egy korabeli „mínuszos hír”, miszerint felhívást intézett a város „német származású (árja) munkanélküli polgáraihoz”, hogy jelentkezzenek nála - az sem baj, ha nem tagjai (még) a Volksbundnak. Ő is azzal igyekezett megnyerni a megélhetés nélküli német származású lakosokat, hogy munkalehetőséget ígért, a rászorulóknak pedig anyagi támogatást, a tagok gyermekeinek ruhát, cipőt, tűzifát stb.s (Ahogy a már hivatkozott - sajnos csak töredékesen fönnmaradt - följegyzésében írta: „Az 1941-es év rossz gazdasági viszonyai is hozzájárultak ahoz, hogy itt ebben a színmagyar városban, csalogatás és ígéretekkel, megalakulhatott, habár csak igen jelentéktelen taglétszámmal a helyicsoport.”9)

Egy helyi detektív-információból az is kiderül, hogy - minden bizonnyal a Volksbund-központ utasítására - ő is összeírta a helybeli németeket, készített egy bizonyos listát (ilyenek az ország más részein is készültek, és részben ezen listák alapján „rángatták be” a katonaköteles német nemzetiségű magyar állampolgárokat az 1944 áprilisi magyar-német kormányközi megállapodás után az SS-be.) Mindamellett kezdettől fogva igen agilis volt, amit jól jelez, hogy szeptember közepén a Volksbund országos elnöke, Basch kinevezte körzeti vezetőnek10, ami azt jelentette, hogy szervezés szempontjából az Alföld jó része őalá tartozott. Erre csak két példát említek. Rendszeresen járt a vidéki németek-lakta településekre beszédet tartani, és ő elnökölt a szegedi csoport 1942. május 3-i alakuló gyűlésén. (Az elgondolkodtató, hogy Szegeden, ahol a hódmezővásárhelyihez képest jóval nagyobb11 - bár arányaiban itt is jelentéktelen - volt a németek száma, és a városban működött német konzulátus, az egyetemen pedig német tanszék, mégis csak egy évvel később alakították meg a helyi csoportot...)

7 A Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára (a továbbiakban MNL CSML), a Szegedi Népbíróság politikai peres ügyei, Keppinger Károly népbírósági aktája, XXV. 8. fond, 35. doboz, Nb. 537/1946., 182.

8Bindorffer Gyöngyi - oral historys kutatásai alapján - szögezte le: „A sváb parasztok a Volksbundban semmiféle magyarságellenes szervezetet nem láttak, elsősorban gazdasági és nem politikai érdekből léptek be, mert tagságukért földet reméltek a háború befejezése után Ukrajnában.” Horthy eladott minket Hitlernek = Kisebbségkutatás, 2004. 2. sz.

http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2004_02/cikk.php?id=882 (Letöltve 2013. nov. 2.)

9 MNL CSML, Nb. 537/1946., 182.

10VRÚ, 1941. szept. 14. A Volksbundnak országos vezetője kinevezte Keppinger Károlyt körzeti vezetőnek.

uAz 1941-es népszámláláskor Szeged 136.752 lakosából csak 409 vallotta magát német nemzetiségűnek, bár 857 volt német anyanyelvű.

171