A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZY Emőné: Móricz Zsigmond látogatása a nagymágocsi Károlyi-kastélyban 1936-ban
Az első világháború után megelőzve unokatestvérét, Károlyi Mihályt, földet osztott saját birtokán az apa nélkül maradt családoknak. Ezt az utcát a mai napig Özvegysornak nevezik Nagymágocson.22 A Károlyi család jótékonysági akciói is nevezetesek voltak; nagyon szép karácsonyokat varázsoltak az uradalomban dolgozók és családtagjaik számára. Egy nevezetes szentestéről számolt be Ispánky Sándorné, aki 1940 és 1943 között főkönyvelő volt az uradalomban. „Egy fél évszázad telt el azóta, és feledésbe merül. Az idő elmúlt fölöttem, de ha körülnéz az uradalomba, talán talál egy-két embert, aki még emlékszik erre a kiváltságos szép karácsonyra, amikor Károlyi grófnő (Károlyi Consuelo)... egy vagon árut küldött le Pestről. Ruhaneműt és lábbelit, és minden mást, ami karácsonyt varázsol gyerekeknek, felnőtteknek, az uradalom munkásainak. Akkor, mikor egy cipőfűzőt nem lehetett kapni. Égigérő fenyőfát küldött be az erdőből a főerdész, és az uradalom iskolájában volt az ünnepség megtartva. Egy hegyet alkotott a sok csomag. Hófehér karácsony volt. ”23 „ ...1944 szeptemberében Orosháza felől folyamatosan hordták a kastélyba a sebesülteket, magyar katonákat. Alig lehetett a folyósón elmenni a hordágyak között, mindig civil ruháért könyörögtek, hogy el tudjanak bújni az oroszok elöl. Utána meg a cselédség, meg akik ott voltak, elhordták mindent, mit csak lehetett, leszaggatták a szép rózsás textiltapétákat, ruhát varrtak belőle. Mondhatom, hogy szép és jó helyen voltam ott, munkahelyeim közül ott éreztem magam a legjobban. Jó volt akkor, mert még fiatal voltam. ”24 Verrasztó Gábor tanulmányában megszólaltatott volt alkalmazottak egybehangzóan állították, hogy nem csak karácsonykor, de más alkalommal is jótékonykodott a grófi család. Károlyi Imréné Zsófia grófnő csupa szív asszony volt, aki tavasszal, amikor lejöttek Budapestről, családlátogatásra indult és vitt apróbb ajándékot a falubelieknek. Ha meghallotta, hogy valakinek gyereke született, ellátta a csecsemőt a szükséges ruhaneműkkel. A karácsonyi 6-7 kg-os csomagokat mindig saját kezűleg osztotta szét. Hallgassuk meg Juhász András inast, aki tárgyilagosan és visszafogottan beszélt az ott töltött évekről. Elbeszéléséből képet kaphatunk a grófi család életútjá- ról; 1936-1944-ig szolgált a kastélyban. „Először, amikor bekerültem a kastélyba házi szolgálatra, takarítás, fűtés és sok egyéb munka tartozott a feladatomhoz, később a terítés is. Tizenkét fős személyzet volt, és mindenkinek pontosan be volt osztva a maga osztálya, dolga az egész napra. Kisebb munkák is a feladataim közé tartoztak, így nekem kellett a piros-kék zászlót minden nap felhúzni a kastély tetejére egy lükön keresztül, ha valamelyik gróf itt tartózkodott, este pedig leengednem, éjszakára sohasem maradt kint. A toronyóra felhúzása is az én dolgom volt, ez akkora szerkezet volt, mint egy szekrény, jó nagy kulcs járt hozzá. Egész órában és felet is ütött. 22VERRASZTÓ Gábor i.m. 51. 23Uo. 79. 24 Uo. 80. 135
