A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZY Emőné: Móricz Zsigmond látogatása a nagymágocsi Károlyi-kastélyban 1936-ban
Aki bekerült a kastélyba, az mindig legalulról kezdte, és úgy tanulta meg a rendet, és azt, hogy mit kell csinálnia. A munkaidő reggel 5 órától este kilencig, tízig tartott. Úgy jártunk be, a személyzet egy része, akinek volt családja, a parókia melletti házban lakott. Minden reggel a csarnokban gyülekeztünk, így hívtuk a hallt, és itt kaptuk meg a napi beosztásunkat. Ez olyan nappaliféle volt akkor. Mindent a főkomornyik mondott nekünk, az öreg gróf, előfordult, hogy hetekig nem szólt hozzánk, egy szót sem. Egyébként sem lehetett olyan beszédes viszony köztünk és a grófok között. A személyzetnek hét órakor kezdődött a reggeli, és pontosan délben az ebéd, mind a két alkalomra csengettek, a vacsorához viszont már nem. A személyzeti ebédlő ugyanott volt, ahol ma is van a szociális otthonban, az emeleten, A grófi család a könyvtár melletti helyiségben étkezett. Ok nem mindig a megszabott időben ebédeltek, az első fogást rend szerint előre felraktuk az asztalra, és ahogy el kezdtek enni, úgy hordtuk a többit, egyenruhában, kesztyűben. A gyerekek nem ehettek együtt a felnőttekkel a földszinti ebédlőben, nekik felvitték a saját szobájukba az ennivalót, és ott úgy és annyit ettek, amennyit akartak. A főkomornyik irányította a munkát, de ő terített meg. A személyzetnek természetesen külön főztek. [A francia konyha ételeit biztosan meg sem ették volna, mert nem voltak hozzászokva! - szerző megjegyzése] Amikor a kastélyba kerültem, már mindegyik gyerek külön élt, valamennyiüknek háza volt Budapesten. Gyula és felesége, Horthy Pauletta villáját Buni grófnő [Károlyi Consuelo] örökölte, mivel ők mindketten fiatalon meghaltak. Viktornak a Rózsadombon volt villája, saját személyzettel, ő teljesen függetlenül gazdálkodott. [O lett volna a hitbizomány örököse.] Amikor már Buni az örökölt villába költözött, tartották a kapcsolatot elvált férjével ifi. Horthy Miklóssal, és a gyerekek is feljártak a nagyapjukhoz a kormányzóságra. Az öreg grófék foglalkozásához hozzá tartozott mindennap, még télen is, ha itt voltak, hogy ebéd után kocsira ültek és körbekocsikáztak a birtokon, nyesegették, metszették a fákat, ez volt nekik az egyik szórakozásuk minden délután. Nyári időben gyakran külföldre, Franciaországba utaztak üdülni, A grófék életmódja szinte a szórakozásból állt, más gondjuk nem igen lehetett. [?!] Télire a grófék felmentek Pestre, a személyzet két tagja velük utazott, kettő itt maradt. Ősz végén nagyvadászatra visszajöttek, külföldi előkelő vendégekkel, főleg angolok jártak ide vadászni. Néha, de nagyon ritkán Horthy Miklós a kormányzó is vadászott itt, de valami nézeteltérés miatt az öreg gróffal nem voltak jóban. ” [Korábban, a húszas években a kormányzóság feljegyzései szerint Horthy évente legalább egyszer megfordult Mágocson. [Ld. a mellékelt fotókat.]25 Egy ideig kint laktunk a portásházban is. A kapus nappal egy nagy csengővel, illetve kisharanggal jelezte, hogy vendég érkezett, ennek hangja felhallatszott a kastélyba, azután beengedte a kapun, éjszak pedig őrködött, néha körbejárt a portás. Nekünk, a személyzetnek volt saját kulcsunk, ami a kiskapun jártunk be. Még a 25VERRASZTÓ Gábor i.m. 67-71.; Lásd még a fotómellékleteket. 136
