A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - ANTAL Tamás: A vásárhelyi Kun Béla a törvényhatósági reformokról, különös tekintettel a virilizmusra

Az említett módosítások közül a közvélemény elsődlegesen a főispánok jogkörének bizonyos mérvű bővülését, valamint a helyi képviselet átalakításának és működtetésének módját opponálta. A főispánokra az adott időszakban különösen nagy felelősség hárult, mivel a centralizált államigazgatásban ők testesítették meg a legfontosabb dekoncentrált kormányzati egységeket azáltal, hogy bármikor kine- vezhetők vagy felmenthetők voltak a személyi igényeknek megfelelően. Ezért éppen a főispánok joghelyzetére nem tartalmazott a törvény összefoglaló módosítást, hanem az 1886. évi törvényhatósági törvény rendelkezéseit tartotta fenn látszólag.14 Valójában a főispáni jogkörök bővülése normatívan csak az egyéb szervezeti változásokkal együtt volt tetten érhető.

A képviselet több kérdést is felvetett. Részben vitákra adott okot a törvény- hatósági bizottsági tagok számának és azon belül az egyes jogcímeken bejutottak arányának megállapítása. Bár a szakma egyértelmű volt a demokratikus megoldások kívánatában, az ezzel leginkább szembenálló virilizmust - a főváros kivételével - mégsem szüntette meg törvényhozó. Ez az intézmény egyébként is sokat vitatott volt saját idejében, és ma is annak tekinthető a magyar történeti tudományosságban. A virilizmus a legújabb irodalom szerint „porosz mintára bevezetett, a vagyoni helyzet privilegizálására szolgáló választójogi intézmény [volt] a polgári Magyarországon, amely a helyi-területi szervek önkormányzati képviselő-testüle- teiben (törvényhatósági bizottság, rendezett tanácsú városi, községi képviselő-testület) a legtöbb adót fizetőknek tagsági helyet biztosított.”15 A vagyon általi kiváltságolás ezen módja a dualizmuskori államszervezetbe és közjogi elméletrendszerbe nehézségek nélkül illeszkedett be,16 mivel akkoriban még Európa-szerte cenzusokhoz kötötték a helyi és az országos képviseletet, vagy azok legtöbbjét 14 STIPTA István: A föispáni hatáskör törvényi szabályozása (1870, 1886) = Degré Alajos emlékkönyv. Szerk.: MÁTHÉ Gábor, ZLINSZKY János. Budapest, 1995. 299-312.; VARGA Norbert: A föispáni tisztség bevezetése Debrecen és Szeged szabad királyi városokban a köztörvény-hatósági törvény alapján = Ünnepi tanulmányok Máthé Gábor 65. születésnapja tiszteletére. Szerk.: MEZEY Barna, RÉVÉSZ T. Mihály. Budapest, 2006. 606-623.; Vásárhely főispánjairól részletesen ír VARSÁNYI Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története, 1873-1950. Szeged, 2013. (Tanulmányok Csongrád megye történetéből, XL.) 212-267.

15 POMOGYI László: Magyar alkotmány- és jogtörténeti kéziszótár. Budapest, 2008. 1241-1242.; VÖRÖS Károly: Budapest legnagyobb adófizetői, 1873-1917. Budapest, 1979. 7-12. és SARLÓS 1976, 80-83.

16 Az 1870: XLII. te. 19-24. §§, az 1871: XVIII. te. 34-36. §§, az 1872: XXXVI. te. 36M0. §§, az 1886: XXI. te. 22-28. §§, az 1886: XXII. te. 32-34. §§, az 1892: XXVI. te. 1. §, az 1896: XXVI. te. 4L §. Egykorú szakirodalom pl. NAGY Ernő: Magyarország közjoga. (Államjog.) Budapest, 1907. 372-373., 386-387.

106