A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - ANTAL Tamás: A vásárhelyi Kun Béla a törvényhatósági reformokról, különös tekintettel a virilizmusra

nem csupán a példaadó osztrák örökös tartományokban és Poroszországban (az Osztrák Császárságban a községekben még a neoabszolutizmus alatt, országosan 1873-tól állandósult az ún. kuriális választójog, Poroszországban pedig 1849-től alkalmazták & Dreiklassenwahlrecht elnevezésű választójogi intézményrendszert;17 * mindkettő előnyben részesítette a vagyonosabb, felső társadalmi rétegek képviseletét, miközben azok százalékos arányban, az össztársadalom egészét tekintve, jelentős kisebbségben álltak), hanem még a parlamentarizmus hazájában, Angliában is.ls

Azonban 1918 után megváltozott az európai körkép: a női választójog folyamatos elterjedésével és a férfi választójog valóban általánossá tételével a népképviselet fogalma is átalakult, s az szociológiai értelemben is mind szélesebb társadalmi réteget illetett meg. Ez viszont mindenhol jelentős politikai struktúraváltást eredményezett, mivel szóródást és a baloldali - főként szociáldemokrata jellegű - irányzatok előre törését hozta a világháborút követő évtizedben,19 amely mondhatni megrettentette Magyarországon a kormányzatot. A hazai helyzet kialakulásában a tanácsköztársaság negatív élményének szintén jelentékeny szerepe volt. Mindezekre tekintettel a választójog bővítése csak kényszeredetten és lépésről lépésre haladt (1919, 1922, 1925, 1938),20 ami azonban elegendő volt ahhoz, hogy a honi virilizmust is egyre több támadás érje.

A „harmadik törvényhatósági törvény” az intézmény lényegének fenntartásával végül engedményt tett: az úgynevezett nyers virilizmust - a névjegyzék alapú automatikus bizottsági tagságot - a mérsékelttel váltotta fel, amelyben a legtöbb adót fizetők maguk közül választhattak tagokat. Ez első tekintetben a demokratizálódás irányába mutató megoldásnak tűnhet, valójában azonban arra is lehetőséget biztosított, hogy az ellenzéki vagyonos városi polgárokat a kormányzat hívei a választások útján - szervezett fellépés keretében - kiszorítsák a közgyűlésből.

1 BRAUNEDER, Wilhelm: Osztrák alkotmánytörténet napjainkig. Ford.: KAJTÁR István. Pécs, 1994. 188-189., 200-202.; RUSZOLY József: Európa alkotmánytörténete. Előadások és tanulmányok középkori és újkori intézményekről. Budapest, 2005. 333-334., 391-392.; HORVÁTH Pál (szerk.): Bevezetés az egyetemes állam- és jogtörténet forrásaiba. Budapest, 1996. 174-178., 194-195.

Is RUSZOLY 2005, 250-260.; lásd még e témához RUSZOLY József: Alkotmány, választójog és választási rendszer a Német Szövetség tagállamaiban (1815-1848) = Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Juridica et Politica. Tom. VI. Miskolc, 1991. 61-90.

19 GUNST Péter (szerk.): Európa története. Debrecen, 1995. 344-349. A vonatkozó fejezet MENYHÁRT Lajos munkája. A németországi kulturális oldalát ismerteti KEREKES 1985, 161-171.

20 RUSZOLY 2002b, 276-289.

107