A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

ADATTÁR - BÉRES Dezső: Holt zendülő. Vöröss István élete

Bélának, sem egy másik, ismeretlen orvosnak írt levelekben. Negyedszázadot élt, ebből tizenöt esztendőt tolószékben. Emberi gyarlóság az elképedés, szörnyülködő sajnálattá, elnéző, megbocsátó részvétté torzul a kíváncsiság. Száműzi a reális, őszinte véleményalkotást. Soha nem objektív, mert akár a kritika, a mélységes szubjektumból fakad. Ha elébb ismerjük verseit, vajon fordulunk-e felé? Gyarló az ember, de hamar-felismerés: jószolgálat. Költészetében nyoma sincs rabságnak, testi gyöngeségnek. Nem érvel, nem men- tegetődzik ezzel. Ha ő igen, akkor a passzív alkotó (befogadó olvasó) miért ne feledkezzék meg erről? Ezért nem kerestem kortörténetének dokumentumait. Mindenesetre a rész az egész vizsgálatán keresztül hiteles. De erről később. Nem az életkor, nem a kerekes szék, a Mü számít.

Legkorábbról említett őse, mondják, a Sarkad környéki Veress Mihály református prédikátor, Thököly egyik íródeákja, akit a Wesselényi-féle összeesküvés megtorlására Pozsonyban felállított iudicium delegatum 1675-ben gályapadhoz láncolt. A családfakutató tőle származtatja Veress István tanítót, kit az 1800-as évek elején hívott Hódmezővásárhelyre a református egyház. Innét adatai egyeznek, vagy kiegészítik várostörténeti monográfiáinkat, azok ismerete nélkül. A vásárhelyi családokról készült munka két Vöröss családot ismertet, megkülönböztető előnevekkel, hosszú s magánhangzóval mindkettőt. Egy, a hagyatékban talált gyászjelentés teszi egyértelművé, hogy a tanító Vöröss család sarja a költő Vöröss István. A családnevek enciklopédistája bevezetőjében írja, hogy a XIX. században a kiejtés szerinti írás akkor kapott nagyobb súlyt, ha az egyik névalak nemcsak gyakoribb, de a nyelvterület nagyobbik részén használatos is, az akadémiai írásmód pedig csak kisebb részén. Néha ez utóbbi szabályszerű alakot a félreértés elkerülése is támogatta az írott családnevek között gyakoribb, és az ejtésben is általánosabb alakkal szemben. A névgyakoriság és a hagyomány együttesen döntött. Máskor a gyakoriság, az ejtésmód (és a logikus írás) a hagyományt háttérbe szorította, megint máskor pedig a hagyomány és gyakoriság egybeesett. Veress István fia, Vöröss Zsigmond, 1827-ben már itt született, elődei 5

5 Levél Vöröss Istvánhoz = Vidám Ifjúság, 1936. dec. 10. Galyasi Miklós e közlését Vöröss István első kötete, a Papírsárkány megjelenéséhez időzítette, Reviczky Gyula A pán halála című versének 110-111. sorával zárja: „Ki szomorú nem volt, az mind pogány, / O rendelé ezt így a Golgothán. Az eredeti levelet Csáky Lajosnál, a hetilap szerkesztőjénél láttam. Halála után örökösei ezt is elbojtották, mint az ifjúsági lap egybekötött számait, és más, pótolhatatlan dokumentumokat. Gépírással másoltam. A publikációk adatait is ekkor jegyeztem fel, később a hagyatékban talált hírlapkivágások azonosításánál ez segített. Atársaság estjéről a Vásárhelyi Friss Újság 1935. december 14-i száma adott hírt. Ha korábban nem, hát itt volt alkalom megismerkednie az alapító tag Kohán Györggyel.; Vö. GALYASI Miklós: Eroica. Kohán György életútja. Eger, 1985. A költő temetéséről beszámoló mondatokba szőtte (31. p.) ezt a kórmegnevezést. A könyvet szerzője monográfiának szánta, ám annak elvárható jegyei nélkül nem az. Saját maga és egykori barátok, kortársak emlékeire, újságcikkekre építette, rendkívül pontatlan, adathiányos, forrásjelölés nélküli. Barátságuk, újságírói ambíciója inspirálta megírására. Kilenc esztendős, mikor Kohán a városba jött, mégis szemtanúként ír a festő ezt megelőző életszakaszáról. Megismerkedésükre 20 éves korában, 1945 kora tavaszán került sor Vöröss István Damjanich utcai (23/c) lakásán, írja; Az Achilles-ín rövidüléshez Id. a 8. sz., a „gerincagybajhoz” a 10. sz. jegyzetet; Deutsch Béla a kórház tüdő- és általános belgyógyásza, 1941-ben a helyi zsidó hitközség elnöke, 1942-43-ban munkaszolgálatra rendelték, deportálták, de szerencsésen hazatért. Klein doktor modellje Németh László Égető Eszteré ben. Emlékét márványtábla őrzi a vásárhelyi kórház főépületén; Az ismeretlen orvoshoz 1943. december 13-án írt levélben írja, hogy miként képzeli gyógykezelését, mert műteni nem engedi magát. Ehhez konzíliumot kért dr. Láng Imrével (1899-1972), a helyi kórház sebészével, aki 1943-1952 között osztályvezető főorvos, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.

299