A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - NAGY Gyöngyi: Kun László király és a hód-tavi csata

fogalmazza, hogy ha mindezekre a kunokat „sem buzdításokkal, sem rábeszélésekkel, sem érvekkel és kérésekkel nem tudnánk rávenni, magunkra vállaltuk, ...hogy az említett országgyűlésen a kunok ellen... általános hadfelkelést hirdetünk és rendelünk el...”35 A fent említett országgyűlésre 1279 júliusában, Tétényben került sor. Határozatait IV. László az ún. II. kuntörvényben íratta össze.36 Az I. törvény szövegét több pontban is megismételte, de újakkal is kiegészítette. így rendelkezett a kunok lakóhelyének kijelöléséről (Duna-Tisza köze, a Kőrös melléke, a Körös és Maros, a Maros és Temes között), az utód nélkül elhalt nemesek, s a tatár pusztítás óta parlagon álló nemesek és várjobbágyok földjeinek kunoknak adományozásáról, a számukra is kötelező hadba vonulásról, az általuk szerzett foglyok helyzetéről; megjelölte, hogy a Magyarországon letelepült kunok a kalocsai érsek, a váradi, az egri, a váci és a Csanádi püspökök és egyházmegyéik alá tartoznak, felettük peres ügyekben a mindenkori nádor ítélkezik. A II. kuntörvény legfontosabb rendelkezése a kunok szempontjából a 13. pont, amelyben IV. László a kunok helyzetét a következőképpen határozta meg: „...a kunok nemesei az ország nemeseivel egy és ugyanazon szabadságot élveznek...”37 Ezzel IV. László tulajdonképpen azt mondta ki, hogy az országban élő kun előkelők egyenrangúak a magyar nemesekkel.

A király a tétényi országgyűlés után a kun szállások közelébe katonai vezetőket küldött ki, többek között az egresi monostor, a Szeged közelében lévő Sövényvár nevű földvár és a Bodrog-megyei Haj-Szent-Lőrincz monostor védelmére. Mivel a kunok, vezetőik tanácsa ellenére, nem akarták visszaadni a rabolt földeket és a keresztény rabszolgákat, a területekre kirendelt előkelők katonai erőt alkalmaztak. Erre a kunok az Alföldet Csanádtól Szolnokig, s a Duna-Tisza közét teljesen feldúlták. A Maros és a Temes közt élő kunok az egresi monostor ostromához fogtak, amely a tatárjárás óta megerősödve állt ellen minden támadásnak. 1280-ban ezért maga a király vezetett hadat ellenük. A lázadás után a kun nemzetségek kumániai rokonaikhoz indultak, de IV. László országos közfelkelést hirdetett ellenük, s Havasalföldig ment értük, hogy visszavigye őket országába.38

A kunkérdés rendezése után Fülöp az egyházi ügyek intézésébe kezdett. 1279 őszén, Budán a magyar egyházi méltóságok számára zsinatot hívott össze, ahol a katolikus hit helyreállítása érdekében számos olyan végzést hozott, amely sértette a magyar királyt. Magyarországon ugyanis az egyház legfőbb kegyura már több évszázada maga a király volt.39 IV. László elődeihez hasonlóan pontosan tudatában volt annak, hogy a Kárpát-medencében csak a Szent Koronával beavatott királynak

35 KRISTÓ Gyula 1994. 128-132.

36 KRISTÓ Gyula 1998. 142.

37 KRISTÓ Gyula 1994. 133-138.

38 CZÍMER Károly: Az 1282. évi hódi csata helye és lefolyása = Hadtörténelmi Közlemények, 1929. 399-404.

39 SZABÓ Károly 1886. 86.

79