A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - NAGY Gyöngyi: Kun László király és a hód-tavi csata

mint bevezette, hogy bizonyos ügyekkel az udvari tisztviselők kérvények formájában foglalkozzanak. Ezekkel az intézkedésekkel meglehetősen korlátozta az előkelők jogait. További súrlódásokat okozott a király és az előkelők között a kunkérdés. A törvények ugyanis nem egyenlően rendelkeztek a kunok, valamint a magyarok felől, így mire Julianus barát megérkezett a hírrel, hogy a tatárok európai hadjáratra indulnak, a magyar előkelők és a király közötti viszony már meglehetősen ellenséges volt.13

Amikor Batu kán követei megérkeztek Magyarországra, a kunok kiadását követelték, és az ország önkéntes meghódolását.14 A mongol kán levelében, amit IV. Bélának küldött, többek között ez állt: „Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, sok katonád van, és egyedül kormányzol egy nagy országot. Tudom, hogy nehéz önként uralmam alá vetned magad, mégis jobb és üdvösebb lenne neked, ha behódolnál nekem. ...a jövőben ne tartsd magadnál [ti. a kunokat], s miattuk ne kerülj szembe velem. Nekik könnyebb elmenekülniük, mint neked, hiszen nekik nincsenek házaik... Te a kőházaiddal, városaiddal nem kerülhetsz ki kezeim közül.”15 A királyi tanács ennek ellenére a tatár követeket kivégeztette, majd a fellázított lakosság a kunok fejedelmét is megölte. A kunok ekkor kivonultak Magyarországról, s közben felégették a Duna-Tisza közét. A tatárok ellen így a magyarok egyedül harcoltak, de amikor kivonultak Magyarországról, s IV. Béla elkezdte újjáépíteni a királyságot, megbízta Geregye Pál országbírót, hogy a bolgár földre menekült kunokat hívja vissza, s korábbi helyükre telepítse le őket. Szejhan fővezér, az új fejedelem, a régi megállapodás szerint letette a hűbéresküt a magyar királynak, s népével együtt elfoglalta a régi szálláshelyeket, amelyek a tatárjárás következtében teljesen elnéptelenedtek, így az összeütközések mértéke is csökkent.16

A tatárjárás súlyos következményekkel járt a Magyar Királyságra nézve. A kevésbé védett, alföldi, síkvidéki tájak olyannyira elnéptelenedtek, hogy Békés, Csa- nád és Csongrád vármegyék falvainak mintegy fele elpusztult. IV. Béla a tatárjárás után arra törekedett, hogy az ország védelmét minél jobban megszervezze. Ennek érdekében újra birtokokat adományozott, sőt egész megyéket is. A kunok újbóli betelepítése mellett kővárak építését kezdte szorgalmazni. A világi előkelők, főként a várépítésnek köszönhetően, újból megerősödtek, hiszen a bárók, ahogyan ekkoriban már nevezték őket, korlátlan urai lettek a vár környezetében elhelyezkedő területeknek. A király kénytelen volt rájuk támaszkodni, ugyanakkor a kunok újbóli megjelenésével arra számított, hogy ez a Dunától keletre eső részeken letelepülő népcsoport katonailag és politikailag is a segítségére lesz a bárókkal szemben. Ezt

13 KRISTÓ Gyula: Az aranybullák százada. Budapest, 1998. 71-78.

14 KISS József 1991. 7-8.

15 KISS Attila 2010. 73-74.

16 KISS József 1991. 7-8.

73