A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - NAGY Gyöngyi: Kun László király és a hód-tavi csata

a lépését mi sem bizonyítja jobban, minthogy elsőszülött fiát, a későbbi V. Istvánt, még az 1240-es években összeházasította egy kun előkelő lányával, Erzsébettel. IV. Béla újjáépítési terveiben számított arra a kis- és középbirtokos rétegre is, akik ugyan magánföldesúri függésben éltek, de mindinkább igyekeztek függetlenedni gazdasági és társadalmi vonatkozásban is. A királyi szerviensek igénye, hogy legalább az igazságszolgáltatás területén függetlenek legyenek a báróktól, találkozott a király azon elképzelésével, hogy a királyi vármegye felbomlása miatt a vármegyékben az igazságszolgáltatás végrehajtását a kis-és középbirtokosság vegye át. IV. Béla és V. István uralkodása idején a nemesi megyék kialakulása még folyamatban volt.17 A bírák száma (4 fő) és neve (szolgabíró) csak IV. László uralkodása idejére alakult ki. A köznemesség beleszólása a megyei életbe természetesen csak elméletben valósult meg, mert a négy szolgabírót ugyan a király nevezte ki, de a főispán, a megye tényleges ura maga a báró volt. A XIII. század végén a nemesi vármegye így szép lassan egyre inkább bárói-tartományúri megyévé vált.18

A XIII. század közepén a Magyar Királyság szempontjából a legfontosabb külpolitikai esemény a Babenberg-örökségért folytatott harc volt, amelybe IV. Béla is bekapcsolódott. Premysl Ottokárral Ausztriáért és Stájerországért harcolt, de az 1260. július 12-én vívott morvemezei ütközetben alul maradt. A közép-európai hegemóniáért folyó harcot Ottokár nehézlovassága döntötte el, s ezzel Közép-Eu- rópa legerősebb fejedelmévé vált. A cseh-magyar békességet ekkor egy házassággal alapozták meg hosszabb időre, Ottokár ugyanis feleségül vette IV. Béla Kunigunda nevű unokáját.19

IV. Béla már 1246-ban királlyá koronázta István nevű fiát, aki előbb Erdély, majd Stájerország hercege lett. A királyság megosztása oklevelek tanúsága szerint nem IV. Béla, hanem sokkal inkább a bárók érdekében állott, mert így ellenőrzésük alatt tarthatták a királyt és fiát, és a két fejedelmi központtal rendelkező ország javaiból egyre nagyobb részeket tudtak maguknak követelni. A bárók mesterkedéseinek köszönhetően apa és fia között 1264-ben belháború tört ki, amely 1265 márciusában Isaszegnél István katonai győzelmével ért véget. Az 1266 márciusában kötött megegyezés szerint a herceg így visszakapta régi birtokait, s az ország megint kettéoszlott. IV. Béla 1270-ben bekövetkezett halálakor régi hívei - a Kőszegiek - Ottokárhoz menekültek, s az ő szolgálatába szegődtek, mert joggal tarthattak István bosszújától. A cseh fejedelem támogatásával folyamatosan támadták a közeli magyar birtokokat, így hamarosan kirobbant a háború, amely során Ottokár elfoglalta Pozsonyt, Nagyszombatot, Nyitrát, Óvárt és Mosont. Az 1272 nyarán megkötött béke V. Istvánnak nagyon fontos volt, mert annak egyik pontja ki17 KISS József 1991. 7-8.

18 Uo. 1998. 129-130.

19 Uo. 111-114.

74